Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Keszi Tamás: Módszertani megjegyzések a szeriációs temetőelemzésekkel kapcsolatban

450 KESZI TAMÁS kronológiát, hiszen az elrendezés elve független az adatok mennyiségétől. Mi tehát a fent említett axiomatikus különbség a szeriációs és a hagyományos temetőelemzések között? A szeriáció kimondatlanul is abból indul ki, hogy tetszőleges számú sírt el lehet helyezni egy egyenes mentén (1. kép). Ha pedig tetszőleges számú, más-más időpontban megásott sírt kronológiai sorrendbe tudunk állítani, akkor az egyes sírok megásásának idejét — amit természetesen intervallumos formában szoktunk megadni (pl. az n. sírban fekvő halottat a 10. század utolsó negyedében, azaz 976 és 1000 között temették el) — tetszés szerint pontosíthatjuk. Ne tévesszen meg senkit, hogy itt egyelőre csak relatív kronológiáról van szó. Először is: mindenki azért készít relatív kronológiát, hogy azt később abszolút kronológiára válthassa. Másodszor: ha a lineáris rendbe állított sírok mellé nem is íijuk oda, hogy milyen időhatárok között kerülhettek a földbe, minél több sírt helyezünk el egy végső soron véges időtengely mentén, az egyes sírokhoz hozzárendelhető időhatárok annál inkább szűkülnek. A hagyományos felfogás szerint — bár ezt tudtommal még senki nem írta le, éppen azért, mert más axiómarendszer használatára a közelmúltig nem került sor — az egyes sírok megásásának idejét nem lehet egy bizonyos határon túl pontosítani. Ez az időhatár sajnálatosan nagynak tűnik esetenként, de hát mit tegyünk, a hiba ettől még nem a rendszerben van. Ha megpróbálnánk összehasonlítani a szeriációval, azt mondhatnánk, hogy itt nem egy egyenes mentén rendezzük el a sírokat, hanem kisebb-nagyobb, egymást metsző — bizonyos leletek vagy leletegyüttesek által meghatározott — halmazokat rendelünk az időtengely mellé, és ezekbe a halmazokba soroljuk be az egyes sírokat. Hogy az egyes halmazokon belül a sírok relatív kronológiai viszonya milyen, arra nem tudunk válaszolni (2. kép). Ezen az sem fog segíteni, ha az egyes tárgyak kronológiáját sikerül tovább finomítani. Ez nem azt jelenti, hogy rossz az axiómarendszerünk. Gödel megállapítása szerint minden axiómarendszerben van olyan kérdés, amelyre nem tudunk választ adni (Simonyi 1986, 33). Ha megváltoztatunk egy vagy több axiómát, az eredeti kérdésre talán választ kapunk, de lesz olyan újabb kérdés, ami előtt szintén tehetetlenül állunk. Esetünkben ez annyit jelent, hogy amennyiben a szeriáció alkalmazásával egy új axiómarendszer mellett tesszük le a voksunkat, a korábbitól eltérő problémákkal találjuk magunkat szemben. Úgy gondolom, a valóság erős leegyszerűsítése, ha a szeriációval megkapott sírsorrendet kizárólag „szoros" vagy „laza" — ez utóbbi esetben a szomszédos sírok egymással felcserélhetők lennének — kronológiai sorrendnek tekintjük. A lineárisan elrendezett sírok sorában természetesen egymás mellett lesznek azon sírok, amelyekben a legtöbb lelet egyezik, ez tagadhatatlan, és ez valamit jelent is. Csakhogy a mellékletek adását nem kizárólag az határozza meg, hogy mikor történik a temetés, hanem sok egyéb is. A leletegyüttesek tükrözhetnek nemi

1, életkori

2, szociológiai-vagyoni

3 és etnikai

4 különbségeket. Ezek pedig a szeriációs táblázatban is meg kell, hogy jelenjenek. Ennek ellenére a szeriációs táblázatot eddig még mindenki úgy vette figyelembe, mintha az kizárólag kronológiai viszonyokat jelenítene meg, függetlenül attól, hogy ez a kronológiai viszony mennyire pontos. Van egy további érvem, ami véleményem szerint arra utal, hogy a szeriációs elemzés axiómarendszere rossz axiómarendszer. Egy adott, mondjuk 50 éves korszakban létezett egy meghatározott tárgykészlet, amiből a halottat eltemetők választhattak, és az így kiválasztott tárgyak bekerültek a sírba. Mint fentebb említettem, és amint az közismert, a választást befolyásolhatták etnikai, nemi, életkori, szociológiai-gazdasági motívumok. De az ezen szempontok alapján leszűkített tárgykészlet még mindig elég tekintélyes lehetett, és ki merné azt állítani, hogy ezek közül ilyen-olyan módon — például hasraütéssel — nem szelektáltak tovább. Vagyis: nincs olyan tárgy, amelyik a használati ideje során száz százalékos valószínűséggel fordulna elő azokban a sírokban, amelyekben egyébként életkori, szociológiai stb. alapon benne lehetne (3. kép), ez egyébként még mindig a valós helyzet jelentős leegyszerűsítése, mert a 7. sírról például nem lehet az ábra alap-