Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Keszi Tamás: Módszertani megjegyzések a szeriációs temetőelemzésekkel kapcsolatban
MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A SZERIÁCIÓS TEMETŐELEMZÉSEKKEL KAPCSOLATBAN 451 ján eldönteni, hogy az a, b, c, d típusok mindegyike előfordul-e benne. Márpedig a szeriációs program nem csak azt vizsgálja, hogy egy sírban milyen lelet került elő, hanem azt is, hogy milyen nem. Ha egy elemzett temetőben a sírok egy csoportjában a és b, a másik csoportjában a, b és c, a harmadikban pedig a, b, c és d tárgytípus fordul elő, a szeriációs program a három sírcsoportot világosan el fogja egymástól választani. Es ez talán direkt kronológiai vagy egyéb különbséget fog jelenteni? Semmi esetre sem. Az a és b leleteket tartalmazó sírok simán lehetnek egykorúak a másik két csoport sírjaival, egyszerűen hiányzik belőlük egy-két olyan tárgy, amely egyébként benne lehetne a sírban, de mégsincs benne, mert nincs olyan szabály, amely ezt előírná. Én legalábbis nem tudok ilyen általánosan alkalmazott 10-11. századi kánonok létezéséről. Remek példának látom Szegvár-Oromdűlő esetét. A 372. és 474. sírban a 16. és 17. lelettípus került elő, a 465. sírban a 16., 17. és a 27. lelettípus; a három halott között a leletanyag alapján nem lehet jelentős vagyoni különbséget feltételezni, mindhárman nők és feltehetőleg magyarok. Előbbi kettő a 27. és 28. helyet foglalja el a szeriációs táblázatban, utóbbi a 32.-et, a négy-öt hely különbség a táblázat tíz százaléka, vagyis statisztikai szempontból értékelhető a különbség (BENDE-LŐRINCZY 1997, 2. táblázat). 5 Aki azt állítja, hogy a 372. és 474. sír bizonyosan korábbi a 465. sírnál, az azt is állítja, hogy miután a bordázott s-végű haj karika megjelent, kötelezően beletették minden női sírba. Valójában a legtöbb, amit mondhatnánk, hogy hány százalékos valószínűséggel korábbi a két sír, illetve hány százalékos valószínűséggel egyidejű vagy későbbi a 465. sírnál. 6 Ehhez azonban tudnunk kellene, hogy a bordázott s-végű hajkarika megjelenése után hány százalékos valószínűséggel kerül bele a sírokba. A kör itt, sajnos lezárul. Mellesleg fogalmunk sincs arról, hogy a 372. és a 474. sír megásása időben valóban olyan közel esik-e egymáshoz, mint azt a táblázat sugallja (27. és 28. hely): két egyszerű ékszertípus került belőlük elő, amelyek több évtizeden keresztül tartó együttes divatjával számolhatunk. Azt, hogy ezen a pár évtizeden belül melyik sírt mikor ásták meg, azt még megközelítő valószínűséggel sem tudjuk megmondani. A lehetséges időbeli különbség tehát teljesen eltűnik ha a táblázatot nézzük. A szeriációs táblázatban tehát a szomszédos sírokat nyugodtan felcserélhetjük egymással, de nyilván nem lehet szabályt alkotni arra nézve, hogy ez a felcserélhetőség milyen távolságra érvényes, azaz csak a szomszédos 5-6, netán a szomszédos 10-20 sír között nem lehet kronológiai különbséget kimutatni. Az ugyan bizonyos, hogy a táblázat elején és végén szereplő sírok között kronológiai különbség van, dehát ezt általában első ránézésre el lehet dönteni. Ha pedig a szeriációval kapott sorrend a régészeti leletanyag jellege következtében enynyire megbízhatatlan, minek kell sorrendbe állítani a sírokat? Úgy érzem, hogy a szeriáció túl pontos módszer a lehetőségeinkhez képest: ha elefántot kell mázsálnunk, nem tudunk mit kezdeni a patikamérleggel. Nem azért nem sikerült tehát eddig az egyes temetőkben az egyes sírok pontosabb kronológiáját megadni, mert nem volt számítógépünk, hanem mert nem lehet. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden rendben lenne a jelenlegi kronológiával, hanem mindössze azt, hogy van egy határ, amelyen a számítógép segítségével sem lehet túljutni. Úgy érzem csalódni fognak, akik azt hiszik, hogy a jelenlegi kronológiai problémákat a számítógép meg fogja oldani. Végül a szeriáció egy további fogyatékosságára szeretném felhívni a figyelmet. A hagyományos temetőelemzések során, amikor a temető térképére vitték fel az egyes tárgytípusokat, több ízben ki lehetett mutatni kronológiai különbségeket a temető szerkezetében. Ha pedig a temető egyes részei között világos időbeli eltéréseket lehet észlelni, kár lenne lemondani a horizontális stratigráfia nyújtotta információkról: egy kifelé gyűrűsen terjeszkedő temetőben nem mindegy, hogy a vizsgált sír a temető közepén vagy szélén van. Különösen nem, ha a mellékletek között egyszerű, és ezért az idő múlásával csak kevéssé változó tárgytípusok is előfordulnak. Ezek használata ugyanis olyan nagy időszakot is lefedhet, hogy egy-egy sír datálásában segítséget nyújthat a temetőn belül elfoglalt pozíciója.
