Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
396 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS A m-ben kifejezett kiindulási adatokból számított végeredmény ezúttal is m-ben értendő. A (17) útvonalon ugyanerre a végeredményre jutunk: őp = 2ől*+— r 1 (őr(r-s) + &(r-s) + hőh) + öa = V(r-sf-h 2 = 2-0 + -= 1 (0.45 • (3.4 - 0.18) + 0.1 • (3.4 - 0.18) + 2.28 • 0.4) + 0 = 1.18. V(3.4-0.18) 2-2.28 2 Mivel a kiindulási adatokat most is m-ben adtuk meg, a végeredmény mértékegysége is ez. A (16) és (17) útvonalon számított öp nagysága azért egyenlő, mert öl* számértéke éppen nulla. Megdöbbentő eredményre jutunk akkor, ha a padka „nyél" feletti vetületében mutatkozó abszolút hibát a (18) útvonalon számítjuk: e 1 c ssina 0 c 0 n Sp = öl * + ős + —-—őa° ,0 2 cosa 0 cos 180° cos45° cos 245° 180° A müveleteket a mértékegységekkel is elvégezve belátható, hogy a végeredményt most is m-ben kapjuk. A (16) és (17) útvonalon számított öp = 1.18 m abszolút hiba 23 cm-re csökkent! Eszerint a padka „nyél" feletti vetületének pontos értéke, a közelítő érték 23 cm-es környezetében ingadozhat. Mivel a közelítő és pontos érték különbsége éppen 0.75 m - 0.63 m = 0.12 m, a (18) útvonalon számított öp alapján kimondott állításunk is igaznak bizonyul. Látható, hogy az abszolút hibák számítására felállított formulák is jók. A pontos és közelítő érték különbsége egyik esetben sem haladta meg a számított korlátot. A rekonstruált „földbeásott lakóház" tetőszerkezetének méreteit fentebb kétszer is meghatároztuk. Az első esetben az (1-7) egyenlőségeket ellenőriztük. Beláttuk, hogy jók, vagyis a valóságnak teljesen megfelelő, pontos végeredményekhez jutunk akkor, ha a meghatározást az „ideális nyél" segítségével végezzük, továbbá d x és s számértéke is ismert. A 3/A. pontban megfogalmazott állításaink tehát igaznak bizonyulnak. A második esetben a számításokat d^ és s számértékének hiányában, a „valódi nyél" segítségével végeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tetőhöz jutnánk akkor, ha egy feltételezett ásatáson éppen saját nyomainkra bukkannánk. A hiányzó pontos adatokat tartományokra cseréltük. Emiatt az eredendően pontszerű végeredmények is tartományokká változtak, melyek közelítő értékekből, és ezek abszolút hibáiból állnak. Beláttuk, hogy a taréjmagasság hibagrafikonja valóban megmutatja, hogy h számított értékét a fellépő hibák hogyan befolyásolják. Tehát a 3/B. és 3/C. pontokban megfogalmazott állításaink is helyesek. A közelítő értékek abszolút hibáira vonatkozó (11-18) formulák is „teljesítették kötelességüket". Az abszolút hiba valódi tévedésünket minden esetben meghaladta. Megfigyelhető, hogy dp valóban drasztikus csökkenést mutat akkor, ha nagyságát (16), ill. (17) helyett (18) útvonalon számítjuk. így a 3/D. pontban megfogalmazott állításaink is igaznak bizonyulnak.
