Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Búzás Miklós - Zentai Mihály: Az Árpád-kori házak „nyele"
312 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - BÚZÁS MIKLÓS - ZENTAI MIHÁLY lönleges tartozékát jobb híján a ház „nyúlványának", „nyelének" nevezték, amelynek rendeltetése egyelőre ismeretlen. Mivel e jellegzetes árkocskák felülnézetben valóban valamiféle „nyélre" emlékeztetnek, e találó elnevezést átvesszük, és a továbbiakban megtartjuk. 2. A tető a lakóvermen kívül, annak mekkora környezetét borította? Képzeljük egy pillanatra magunk elé azt a szerkezetet, melyet az Árpád-kori telepásatásokon előkerült lakógödrök többsége fölé gondolatban már oly sokszor felépítettünk (6. kép). A téglalap alakú lakógödör hossztengelyében két vagy több ágason nyugszik a tető gerincét alkotó taréjszelemen, amihez két oldalról támaszkodnak a szarufák. A Hortobágyon egyébként „seggenülő tetőnek" nevezett szerkezet (BÉRES 1976, 266) szarufái a földről indulnak, a háznak tehát nincs felmenő oldalfala. Oromfalait vesszőfonatra tapasztott sár (patics) alkotja. A lépcsős vagy meneteles bejárat a hosszú (szarufás) oldalon nyúlik a lakógödörbe. A tető fedéséhez a ház környezetében előforduló természetes anyagok jöhetnek számításba: például nád, szalma, esetleg föld. A századeleji népi építkezésben is előforduló szerkezeti analógiák alapján, utóbbi a szarufákra keresztben elhelyezett gallyakra (esetleg nádra) hányt vastag szalmarétegen nyugszik. Csak kivételes esetekben következtethetünk arra, hogy a szarufák a lakógödör szélétől milyen távolságban támaszkodtak a talajra. Mivel alsó végeik valószínűleg egyáltalán nem voltak leásva, a korabeli külső járószinten hagyott nyomuk sem ismerhető fel. A lakógödör széle és a szarufák alsó végei között elhelyezkedő terület nagyságáról az esetek túlnyomó többségében fogalmunk sincs. Ez azt jelenti, hogy a régészet klasszikus módszereivel az Árpád-kori lakóházak tényleges nagysága egyelőre nem állapítható meg. 3. Milyen javításokat kellett elvégezni a ház állagának megőrzéséhez? Nem tudjuk, hogy a korabeli anyagokból, korabeli módszerekkel felépített házak mennyi ideig funkcionáltak. A régészeti nyomok (pl. a kiégett kemence, a keményre taposott padló, a többszörös tapasztás, a ház padlójába vert karók esetenként igen nagy száma, a javító munkálatok és átépítések nyomai) azonban azt sejtetik, hogy egyes épületeket a többinél sokkal hosszabb ideig használtak. Eleink valószínűleg konzerválási technikák alkalmazása nélkül készítették az épületeik tetőszerkezetét. A természetes anyagokból készített tetők — végső soron kolloidális, ill. sejtes szerkezetük miatt — súlyukat a csapadék és a levegő páratartalmának függvényében sokkal jobban változtatják, mint a cserép, pala, műanyag vagy fémek felhasználásával készített modern tetőszerkezetek. (A szárazon is igen nehéz földtető esetében például ez az évszakos súlyingadozás 20-30 tonnát is jelenthet.) A farontó gombák és rovarok állandó támadásának kitett faanyag egyre gyengült a téli hónapokban rohamosan növekvő súly alatt. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a tetőszerkezet elemeit időről-időre cserélni kellett. Gyakorlati megfigyeléseink összekötötték e három kérdéskört. Hipotézisünk az, hogy az Árpád-kori lakógödrök „nyelének" nevezett jelenség a ház használata közben meggyengült vagy eltörött szarufák kicserélésének nyoma. A „nyél" teljes hossza pedig pontosan megmutatja, hogy e beépített szarufa a lakógödör szélétől milyen távolságban támaszkodott a talajra. Jelen dolgozatunk célja e feltevés bizonyítása. Ópusztaszeri kísérleti régészeti telepünkön, amely alapítója, a fiatalon elhunyt Ormándy János nevét viseli, 1996 és 1999 között két Árpád-kori lakóházat rekonstruáltunk. A fent említett időpontok között mintegy kilenc hónapon át laktunk is bennük. Második épületünket (7-8. kép), melynek eredetijét Méri István 1955-ben Kardoskút-Hatablak lelőhelyen tárta fel, az ásatási megfigyeléseket (MÉRI 1964, 9-19) megfontolva (BUZÁS-SZENTGYÖRGYI S.A.) földtetővel láttuk el. Ebben a „földbeásott lakóházban" a tetőszerkezet elkészítését követő tél elmúltával két szarufát kellett kicserélnünk. Dolgozatunkban e munkálatok során szerzett tapasztalatainkat kívánjuk közzé tenni. Játsszuk végig gondolatban a szarufacserét, például egy olyan házban, amelyet a 6. kép is
