Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Búzás Miklós - Zentai Mihály: Az Árpád-kori házak „nyele"

AZ ÁRPÁD-KORI HÁZAK „NYELE" 313 ábrázol. Képzeljük el, hogy eltörik egy szarufa. A törés felett a tetőfedő anyagok megroggyant rétegei bedomborodnak a ház belterébe (9. kép). A törött szarufa eltávolítása nem okoz nagy gondot, hiszen darabokban van (10. kép A/l). Az új szarufát azonban egészben kell a helyére állítani. Vigyük be a házba a méretre vágott és lekérgezett szarufát (10. kép A/2). Illesszük alsó végét a helyére. Ennek egyetlen módja az, hogy kívülről átvágjuk a tetőfedő anyagok rétegeit, a járószint alá süllyedő apró gödröt ásunk, majd a ház belsejéből kidugott szarufa végét ebbe helyezzük (10. kép A/3). Ha a szarufa alsó vége a számára ásott külső gödörben megült, kezdjük el felső végét a gerinc irányába emelni. Ekkor beleütközünk a taréj szelemenbe (10. kép A/4). A kintről ásott lyuknak tehát legalább olyan mélynek kell lennie, hogy a szarufa átférjen a taréj szelemen alatt. Ha a külső lyukat ekkorára mélyítettük, helyére tolhatjuk a szarufát. A munkának ekkor azonban még közel sincs vége. A szarufát ugyanis még addig kell fölfelé emelni, amíg felső vége a gerincszelemenre nem támaszkodik (10. kép A/5). Ha ez is sikerült, akkor vissza lehet döngölni a földet az új szarufa alsó vége köré (10. kép A/6), és a tető alján keletkezett lyukat is el lehet tüntetni (10. kép A/7). A munka ezzel befejeződött (10. kép A/8). Csak az a baj, hogy ez a műveletsor a gyakorlatban teljesen kivitelezhetetlen, legalábbis korabeli körülmények között. Ugyanis egy szarufához, mivel „nem esik kézre", belülről egyszerre csak három ember férhet hozzá. Saját tapasztalataink alapján teljesen elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a fent említett műveletsort négy ember (három belül, egy kívül), kezük puszta erejével képes legyen elvégezni. A tetőfedő anyagok megroggyant rétegeinek irdatlan súlyát ugyanis kézi erővel lehetetlen belülről kinyomni. Mi a törött szarufa feletti földréteg teljes eltávolítása után sem tudtuk kézi erővel a helyére állítani az új szarufát. A legnehezebb feladatnak a szarufa felfelé mozgatása (10. kép A/5) bizonyult. A műveletet csak hidraulikus emelővel tudtuk végrehajtani. Mivel a szarufacserét ezen a módon semmilyen korabelinek képzelhető eszközzel vagy furfanggal nem tudtuk elvégezni, a művelet végrehajtására más módszert kellett keresnünk. Először is meg kellett kerülnünk a legnehezebbnek bizonyult feladatot: a szarufa felső végének a gerincszelemen fölé emelését, másodszor pedig „gépesíteni" kellett a műveletsort, vagy legalábbis „többemberesíteni". Mindkét probléma megoldható egy frappáns trükk közbeiktatásával: a szarufának nem az alsó, hanem a felső végét kell először helyére illeszteni. Járjuk most végig ezt az utat is. Újfent vigyük be a házba a méretre vágott és lekérgezett szarufát (10. kép B/2). Emeljük meg úgy, hogy felső vége a taréjszelemen mellé, végleges helyének közvetlen közelébe kerüljön (10. kép B/3). Alsó végét vigyük oldalirányba, leendő helye felé. Hamarosan beleütközünk a lakógödör földfalába. Belátható, hogy a szarufa alsó végét csak akkor tolhatjuk ki, ha helyét a lakóverem falából kivágjuk. Jelöljük be és ássuk ki tehát a szarufa mozgatásának pályáját (10. kép B/4). A keletkezett, éppen szarufa szélességű (ill. annál valamelyest szélesebb) árok nem más, mint az Árpád-kori házak „nyele". Pontosan a tető alatt végződik. Ezen a ponton alig mélyebb a járószintnél. Most e pont felett kívülről vágjuk át a tetőfedő anyagok rétegeit (10. kép B/4). így a tető alján egy apró lyuk keletkezik. A szarufára, alsó végének közelében hurkoljunk egy jó erős kötelet. A ház belteréből a kötél végét dugjuk ki az előbb készített nyíláson. A kötélhúzás módszerével kívülről most már akárhány ember húzhatja a „nyélben" mozgó szarufát végleges helye felé (10. kép B/6.). Ezzel a módszerrel dolgozva a szarufát nem kell úgy felfelé mozgatni, hogy a ház belsejébe éppen beszakadni készülő tető ellenében közben még kifelé is nyomjuk (a szarufa ugyanis magától emelkedik a szelemen fölé). Látható továbbá az is, hogy a bent lévő három emberen kívül még korlátlan számú ember segédkezhet a szarufa mozgatásában. Sőt, a kötélhúzó emberek helyébe akár egy lovat, vagy más igavonó állatot is befoghatunk (11. kép). Amikor a szarufa alsó vége is a helyére került, a „nyelet" vissza kell döngölnünk (10. kép B/7), mégpedig alaposan. Ugyanis ha kívülről elengedjük, vagy a ló hátralép, a frissen behelyezett szarufa a tető tehetetlenségénél fogva a „nyélen" át vissza akar törni a ház belsejé-