Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Búzás Miklós - Zentai Mihály: Az Árpád-kori házak „nyele"

AZ ÁRPÁD-KORI HÁZAK „NYELE" Szentgyörgyi Viktor - Búzás Miklós - Zentai Mihály „Csak akkor mondhatjuk, hogy így éltek, ha lehet így élni... " Hervay Tamás (lélekemelgető) Lehet így élni? A kísérleti régészet módszereivel olyan tapasztalatokra is szert tehetünk, melyekre a régészeti leletek puszta feltárásával gyakorlati akadályok miatt sosem derülne fény. Teljes egészében gyakorlati megfigyeléseink leírását három — az Árpád-kori lakóházakat érintő — mind ez idáig megválaszolatlan probléma felvetésével kezdjük. 1. Mire szolgálhatott az Árpád-kori házak „nyele"? Az Árpád-kori telepásatásokon előkerült földbeásott lakóházak némelyikében egy különleges, de igen jellegzetes részletet figyeltek meg a régészek: egy viszonylag rövid, keskeny árkot, amely a ház gödrének oldalából nyúlik ki (1-5. kép). Az eddig megfigyelt legnagyobb árok hossza 190 cm, a legkisebbé 18 cm. Legkisebb szélességük 12-57 cm. Aljuk szabálytalan, általában a lakógödör irányába lejt, bár ez nem törvényszerű. Legnagyobb mélységük meghaladhatja a lakó verem mélységét. Az árkok a lakógödör földfalától egyenes lefutással távolodva az esetek egy részében vakon végződnek, vagyis lekerekített véggel lezáródnak, másutt a talaj szántott, bolygatott rétegébe futnak. Utóbbi esetben teljes mélységük és teljes hosszuk nem állapítható meg. Áz árkok oldalai többnyire párhuzamosak, így szélességük teljes hosszukban állandó. Néhány kivételes esetben azonban a lakógödörtől párhuzamos oldalakkal távolodó árok egy ponton szélesedni kezd, így a lezáródó, vagy a talaj bolygatott rétegébe futó végének szélessége meghaladja a ház gödrébe nyíló másik végének „torkolati" szélességét. Az ilyen árkok alakja felülnézetben leginkább „félig nyitott legyezőre" emlékeztet. Az árkocskát kitöltő földből egy esetben tapasztástöredékek, egy másik esetben faszéntörmelék, egy harmadik esetben két sertésagyar, egy negyedik esetben pedig ökölnyi és kisebb kövek, egy csirke vagy más apró madár csontjai, cserépdarabok és faszéntörmelék került elő. Az árkok elhelyezkedésére vonatkozó szabályszerűséget eddig nem sikerült megfigyelni, bár legtöbb esetben valamelyik sarok közelében csatlakoznak a lakógödör földfalához. (Ez alól úgy tűnik egyedül a kemencés sarok a kivétel, mert ott eddig még sohasem figyelték meg.) Egy házban több is lehet. A leírt jelenség viszonylag kevés faluásatáson mutatkozott, ahol viszont előfordult, ott általában több lakógödör esetében is megfigyelték. Az árkocskák rendeltetésére eddig nem sikerült ésszerű magyarázatot találni. Elsősorban a házak bejáratára gondolhatnánk, azonban az eddig megfigyelt valamennyi árok túl keskeny bejárat céljára. Felmerült az is, hogy a lakógödör földfalából kinyúló, de a házhoz szervesen hozzá tartozó árok valamiféle értékes tárgyak őrzésére szolgáló tárolóhely, „kincseskamra" lehetett. A kutató régészek egy része kultikus, liturgikus szerepet tulajdonított e jellegzetes árkocskáknak. Különösen a sertésagyaras és a madárcsontos lelet esetében merült fel ilyen gondolat. A korszak kutatói a lakógödör e küHeves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.