Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 285 tárgyak, itt pedig mindjárt közelben kelta és hun emlékek. Milyen hatalmas népeknek ereklyéi ezeks egyúttal tanúbi­zonyságai, hogy városunk a kelta alapitóktól kezdve az idők folyamában mennyi változáson ment keresztül s hányféle népet látott hosszabb-rövidebb ideig falai között. Azonban a népvándorlás korából származó s hunok­nak keresztelt ékszereinek eredete nem bizonyult igaz­nak, mint azt az 1888-ban megkezdett második ásatás ki­derítette, melyet a mai víztartó torony mellett, mint fön­tebb már említettem foganatosítottak. Ezen alkalommal mindjárt az ásatások elején találtak sírokat, s azok egyike-másikában - mert legtöbb teljesen szegény volt, a vázon kiviil bennök semmi sem volt - egé­szen olyan tárgyakra, ékszerekre: függők, györök- és karpereczekre akadtak, melyek az ujszállási hun sírokban fordultak elő: tehát akkor ezek is hun emléktárgyak. Éppen azért fokozott érdeklődéssel kisértem az ásatások menetét s a munkásokat figyelmeztettem, hogy távollétem alatt föl­tárt egyes síroknak mellékleteit mind összeszedjék, s azokat külön-külön őrizzék, hogy az esetleg előkerülő hun és kel­ta emlékek össze ne keveredjenek és zavart ne okozzanak. Az ásatásokból kitűnt, hogy a temetőnek ezen része kel­ta emlékekben közelről sem olyan gazdag, mint az ujszál­lási terület volt; itt csak náhny sírra (...) akadtak; ellenben a kezdetben hunnak tartott sir elég került elő; de csak né­hány volt olyan, melyben különféle mellékeletek is voltak. Az ásatások folyama alatt csakhamar észrevettem, hogy itt is olyan tárgyak kerülnek fölszinre, mint a ho­mokgödöri területen; továbbá nem hiányoznak IV. Béla réz pénzei sem: mind olyan jelenségek, melyek nem ok nélkül kételyeket támasztottak bennem az itteni sírokban talált hun ereklyék származásában. S ez annál inkább erősbödött bennem, minél tovább haladtak az ásatásban s mennél több emléket tártak fel a régi korból, a magyarok idejéből. Végre, mikor az egyik sírban IV Bélának rézpénzét is megtalálták, kételyem tel­jesen eloszlott, s az egész világossá lett, hogy az itt lelt tárgyak nem hun, hanem régi magyar eredetűek. S ezt an­nál inkább állithatom ma, mikor azt látom, hogy a mienk­hez teljesen hasonló tárgyakat találnak másutt is árpád­kori temetőben, s megerősíthetem azt egyik hírneves ré­gészünkkel, a nemzeti muzeum igazgatójával is, ki mikor muzeumunkat megtekintette s az ujszállási és víztartó to­rony mellett elterülő temetőben talált ékszereket beható­an megvizsgálta, azokra vonatkozólag kijelentette, hogy azok csakugyan nem hun, hanem ősmagyar eredetűek. A víztorony melletti ásatásnak tehát nemcsak az a haszna volt, hogy néhány ujabb köztük az Arpádkorra jellemző darabokat találtunk, hanem az az eredménye is, hogy az itt talált tárgyak eredetét tisztázhattuk. A homokgödöri területnek s az ujszállási temetőnek föl­fedezésével és kisebb-nagyobb mérvű föltárásával előttünk áll a régi Geurnak két nevezetes helye: a község és a teme­tő, utóbbi soros sírokkal, mindkettő régi magyar ereklyék­kel. Amott a mozgalmas élet, munka, küzdelem tárul elénk, itt a halottak országa, porladozó őseinknek tetemei pihen­nek; ott az egyszerű életmóddal egyszerű eszközök és viha­ros napokra emlékeztető harczi szerek, itt a temetőben a halottaknak ékszerei cziczomatárgyai hevertek a földben. A sirok általában véve tárgyakban, ékszerekben, szó­val mellékletekben nem voltak gazdagok. Akárhány sir volt olyan, melyben a csontokon kivül semmi mást nem leltünk. Olyan sirt sem találtunk, melyben a vitéz lová­val, életében kedvelt paripájával lett volna együtt elte­metve, mint ez a szokás a pogány magyaroknál s több más rokon népnél előfordult. Ebből világos, hogy eddig föltárt sírjaink nem a magyar pogány korszakból, hanem a keresztény időszakból származnak, mint azt az egyik sirban talált IV Béla-féle rézérmünk s a szerte heverő pénzek is bizonyították. S éppen azért a sirok fekvését s azokban a vázak helyzetét nem is tartom szükségesnek följegyezni, elég, ha tartalmukat ismertetem röviden. Egyik sirban ezüst gyürüt, nyak- és karpereczet meg mell disz t, továbbá a koponya alatt selyem foszlányokat találtunk. Ez a selyemfoszlány nem lehet egyéb, mint egykori fekete fejkeszkenőnek maradványa, mely a kopo­nya alatt ha nem is teljesen épen, de azért kivehető alak­ban megmaradt. Ez volt itt a leggazdagabb sir. Egy másik sirban bronz boglárfélék fordultak elő IV. Béla rézpénzével együtt. Egy harmadikban két kar­pereczet és két fülönfüggőt találtak. A többi sirt fölösleges külön fölemlítenem, mert azok­ban ritkán találtak egy tárgynál többet, pl. gyürüt, mely leg­gyakoribb volt, karpereczet és fülönfüggőket, mely utóbbi­akba néha gyöngyök voltak aggatva, kést, mely szintén nem volt ritka, nyakgyöngyöket, pitykét s az egyik sirban még aczélt, melylyel tüzet csiholtak, sarkantyúkat, nyilcsucsokat és csatokat. Összefoglalva az egészet, a temetőből muzeu­munkba vándorolt összesen: 11 darab függő, 17 darab gyürü, 15 darab karperecz, 1 darab nyakperecz, 1 darab melldisz, 34 darab üveggyöngy, 2 darab borostyánkő, 8 da­rab boglár és 2 darab pityke; azután kések, sarkantyúk, nyilcsúcs ok, 3 darab csat és 1 darab aczél. " 1898 „ Vétel utján: Arpádkori sarkantyú, mészkőből faragott medencze, bögre, 2 drb korsó és füles tál a győri homok­gödri Arpádkori telepről;" „Agancsfő - faragott - a győri homokgödri területről. " Lovas Elemér: 1928 „A régiségtárat 1858-ban Rómer Flóris alapította. 1859­ben a cs. k. központi bizottmány Győr város és vármegye régészeti leleteinek hivatalos gyűjtőhelyévé tette. Méry Etel és Börzsönyi Arnold bencés tanárok közel 60 éves gyűjtő munkássága emelte az iskolai gyűjtemények keretei fölé (...) Pontos leltár egyelőre nincs.(...) Honfoglalási emlékeink száma kb. 200 db., 50 sírból, Győr városa és 30 győrmegyei lelőhely területéről. Arpádkori keresztény em­lékeink nagyrészt edények és sírleletek, a győri XII—XIII. sz.-ifalu romjaibői és temetőjéből valók. (...) Pénzgyűjte­ményünk terjedelme: (...) 20.000 Arpádkori és újabb, ma­gyar és külföldi pénz (150 arany). "

Next

/
Oldalképek
Tartalom