Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

284 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN szetartás az egyes szemekben oly csekély, hogy parányi nyomásra különösen a kölesszemek szénporrá válnak. A területen mást is vettem észre: nagy lapos köveket, ezek mellett elszórt gabonaszemeket, szintén megszenesülve és olyan földet, mely liszttel volt behintve. Ezen körülményből következtetve aligha tévedünk, ha a lapos, fulöl érdes köveket örlőköveknek tartjuk, melyeken a régi lakosok gabonájukat őrölték illetve törték meg. A különféle gabonanemeknek, valamint a szárazföldi és vizi állatok egyes csontjainak és agancsainak gyakori előfordulása párosulva halak vázainak egyes részeivel, nagyon figyelemre méltó; mert nemcsak azt bizonyítják, hogy homokgödöri lakóink állattenyésztők, vadászok és halászok voltak, hanem földművelők is, kik búzát, árpát és sok kölest termesztettek. A kengyel, zabla és sarkantyúk mutatják, hogy az egykor itt lakók lovasok voltak, kiknek fegyvere nyil, dárda s ennek különféle változata, ritkán három-négy élű tőr és két élü kard volt. A két utóbbit csak töredékben bírjuk. A tüzet aczél és kovával csiholták, mint egyik leletünk bizonyítja s az aczél egészen a maihoz hasonló, majdnem kerülékalaku, csak az egyik vége tompa. Ezeken kivül találtak fehér márványból faragott medenczefélét románkori diszszel ellátva, aranyozott román keresztet, mely világosan bizonyítja, hogy a lakók keresztények voltak. A kereszt sajnos csonka, függélyes szárának nagyobb része hiányzik. Ellenben pogány vallásra emélkeztető tárgy sehol sem fordult elő. Már ezek is bevilágítanak némileg azon sötét korba, melyből régebben általában népvándorláskorinak keresztelt tárgyaink erednek és több szempontból fölvilágosítanak bennünket azon népről, kik a homokgödöri területen laktak. Kitűnt, hogy kezdetben sátrak alatt, később agyagból, ritkán téglából épült házakban laktak; halászok, vadászok, állattenyésztők és végre földművelők és e mellett lovasok voltak, kik kengyelt használtak és saruikon sarkantyút hordtak. Az is kitűnt továbbá, hogy abban az időben is laktak itt, mikor már a románstylföllépett területünkön a keresztény vallással együtt, mint azt a románkorabeli márványmedeczénk, keresztünk és kulcsaink bizonyítják. Ezek után lássuk a homokgödöri területünkön talált pénzeket. A munkások az ásatások alatt gyakran akadtak pénzekre. így a római sírokban nem hiányoztak a római pénzek, de fordultak elő sírokon kívül is. Ezek az első, második és harmadik századból, ritkán a későbbi időkből valók s az utóbbiak sohasem fordultak a sírokban elő. (...) Az Arpádhából származó királyok idejéből ismét fordultak elő a homokgödöri területen pénzek, nevezetesen szent [sic!] Lászlótól, III. Bélától, II. Endrétől, IV. Bélától; a IV. Béla-féle rézpénzek nagyon gyakoriak voltak talán azért is, mert a többi, ez időbeli ezüstpénzeknél jóval nagyobbak, s igy könnyebben föltűntek a serényen dolgozó munkások szemei előtt a fölásott föld között. A keleti fölirattal ellátott s általában kun-tatárnak nevezett, nagyobb rézpénzek szintén nem valának ritkák s belőlük meglehetős, bár nem teljes sorozatot tudtam összeállítani s ezek közül egy példányt, miként a munkás annak átadásakor nagy örömömre megjegyezte, a tűzhely közelében előforduló hamurétegben talált. A kun-tatár pénzek IV. Béla pénzeivel szoktak előfordulni az országban s mint ilyenek az Árpádkor mellett bizonyítanak. A későbbi időből Nagy Lajos és Zsigmondtól találtak egy-egy ezüst példányt. Mindezen pénzek a két utolsót kivéve, eléggé bizonyítják, hogy a homokgödri területen s régebben nevezett tárgyak árpádkoriak, annyival inkább, mert azok nagy része alak tekintetében is megegyezik azon régi magyar emlékekkel, melyeket az országban különféle helyeken ezen időbeli pénzek társaságában találtak a közel-multban. " (...) II. Régi magyar emlékeink második forrása Győrött a régi Geurnak temetője, az ősök egyes sírjai. (...) Ezen területen ujabban két izben végeztek nagyobbmérvü ásatásokat. Először 1871-ben, mikor az ujszállásoknak nevezett épületeket emelték, a mikor fundamentumok ásása alkalmával soros sírokat, s azokban különféle tárgyakat találtak; másodszor 1888-ban, mikor a Dunához vezető vasúti szárnyvonalat építették s a víztartó-torony külső oldalán, ahhoz különben közel fekvő kissé emelkedettebb helyen, leásásokat eszközöltek. Ekkor is találtak sírokat, bár ez a hely nem fekszik közvetlen az újszállási temető mellett, hanem attól befelé, a város felé s köztük néhány holdnyi szántóföld van. Nem tudjuk, de valószínűnek tartjuk; nem hisszük, hogy a temető éppen a középen meg lett volna szakítva. Különben ezt majd egy jövőben létesülő ásatás fogja véglegesen eldönteni. Jelenleg még itteni temetőnknek nagyságáról sem szólhatunk, mert külsőleg nem jelzi semmi, az eddigi ásatás pedig egyik sem volt olyan kiterjedésű és terjedelmű, hogy abból temetőnknek kiterjedését meghatározhatnák; legfölleb annyit mondhatunk róla, hogy az út mentén keskeny hosszúkás négyszögalakban húzódik a viztornytól kifelé az ujszállási épületek külső széléig; mert az úttól távolabb már nem fordultak sirok elő. A fölásott sirok tartalmok szerint két különböző korabeliek voltak; de ez nem ritkaság. Akárhány helyen előfordul az országban, hogy egy és ugyanazon helyre különböző népek temetkeztek. A sirok mellékletének egy része ókori, elővaskorszaki, közelebbről megvizsgálva kelta származású, (...) A mily könnyű volt az első ásatás alkalmával az ujszállási temetőből napfényre került kelta emlékeket sajátszerű, tipikus jellegeiknél fogva meghatározni, ellenkezőleg olyan nehéz volt a nem kelta korbeli ereklyéknek eredetét, korát eldönteni annyival inkább, mert az összes lelet néhány ékszerből: függő, gyürü és karpereczből állott, olyan példányokból, milyeneket a népvándorlás korában hosszú időn át viseltek. Az ujszállási temető ugyanis sokkal gazdagabb volt kelta régiségekben, mint népvándorláskoriakban, s ez utóbbiakat végre egyik hires régészünk muzeumunk megtekintésekor hun eredetüeknek nyilvánította. Muzeumunknak ezek voltak hun tárgyai. Milyen érdekes és nevezetes. A homokgödöri területen bronzkori, római és népvándorláskori illettőleg magyar