Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 283 nyok bizonyítják; ruháikon homor-domboru pitykéket hordtak, melyek alul - a homorú részen - kettős fülecskével bírtak, fölül gyöngysorokkal vannak díszítve. Ezen pitykék némelyikének széléről szabadon mozgó s szívalakhoz hasonló lemezkék csüngtek le, melyek egyik alapjukon barázdáltak. Azon sírban, melyben ezen pitykék előfordultak, IV. Béla-féle csinos rézpénzt is találtak s e szerint tárgyaink IV. Béla korából származhatnak. A bronz pitykéknek a száma 7 db. " 1894 „A talaj fölszinének leásása s a fölásott földnek elhordása után sürüen egymás után tárultak elénk a tűzhelyek vagy tüzpadok, vagyis vörösre vagy sárgára égetett kisebb földterületek, melyeken a talajnak szine s a közelben talláható hamuréteg és szénmaradvány szerint hoszszabb ideig tüzeltek. A tűzhelyek mellett, vagy azok közelében középnagyságú fazekakat, poharakat, fedőket, nagy ritkán tányért, nagy széles fenekű tálat és töredezett korsót találtak; elszórtan régi sarkantyúkat, nyilcsucsokat, lándzsahegyeket, sok kulcsot, néhány kést, serpenyőt, fúrót, ásót, vésőt és több más olyan tárgyat, melyeket tárgyaink korának megállapításánál alább említek föl. Kengyel és zabla szintén került elő. Mielőtt tárgyaink korát s azok leírását megkezdeném, előbb tűzhelyeinkről, az edények fekvéséről s azok tartalmáról kell egyet-mást elmondanom. A tűzhelyek, mint már említettem, nem voltak nagyméretűek, körülbelül egy méter átmérővel bírtak és rendesen ökölnyi nagyságú gömbölyű kövekkel voltak körülvéve. Miért tették ezt? Azért-e, hogy az edényeket megtámasszák velők? Aligha, mert az edények elég széles talpuak, könnyen föl nem dűlnek; vagy talán annak megakadályozására, hogy a szikrák könnyen szét ne szóródjanak és másutt bajt kellemetlenséget ne okozzanak? Valószínű. Ennél sokkal érdekesebb az a kérdés, kik tüzeltek itten. Talán pásztorok? A sokféle vélekedés között ez is felmerült; de ez lehetetlen, mert a tűzhelyek nagy száma és sűrű előfordulása, valamint a tűzhelyek körül látott egyéb körülmények e vélekedésnek ellentmondanak. " (...) „Az ásatásokkal foglalatoskodó munkásnép és mások látva a tűzhelyek nagy számát és mellettök egyéb harczi és haziszereket; gyakran mondogatták egymásnak, hogy ez a hely nem lehet más, mint táborhely és hozzátették: bizonyosan itt táborozott a török, mikor Győrt ostromolta és bevette. (..) Azonban ha tárgyainkat vizsgáljuk s azokat az ország egyéb leleteivel összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy azok nem török korszakbeli emlékekkel egyeznek meg, hanem az árpádkoriakkal. E szerint a tűzhelyek sem származhatnak a városunkat ostromló és sátor alatt lakó töröktől, hanem a magyaroktól, még pedig az Árpádkor szakból, mint alább látni fogjuk. A tűzhelyek magokban véve nem volnának érdekesek és figyelemre méltóak, eredetük tisztázása nem volna indokolt, ha nem függnének össze az ősmagyarok életmódjával, azoknak sátor alatti lakásával; mert hogy a homokgödöri területen nemcsak tüzeltek, hanem laktak is, még pedig először sátrak alatt, később épületekben, kétségtelen. Ezek mellett bizonyítanak mindenekelőtt az edények. A homokgödöri területen talált edények száma, arányban a tűzhelyekkel óriási volt. Kezdetben válogatás nélkül szedtem azokat össze, naponkint több darabot, de később beláttam, hogy lehetetlen valamennyit összegyüjtenem és muzeumunkba helyeznem, gyűjtésükéi felhagytam, legfölebb azokat válogattam ki, melyek eltérő alakúak voltak, vagy a melyeken díszítést vettem észre. A czifrázott edény ritka volt. Az ép edények sok volt a törött példány és a cserépdarabok szerteszét hevertek. " (...) „Az edények szájnyilásukal rendesen fölfelé álltak a földben és vagy tisztán földdel, vagy ép állati (emlős) apró csontokkal, vagy azok töredékeivel, néha azonban halpikkely és halcsigolyával kevert földdel valának tele; de két esetben a mit magam is láttam, le valának borítva s alattok egyiknél fakult tojáshéjak másiknak apró vastárgyak, talán szegek, voltak elrejtve. A szegek egészen össze voltak rozsdásodva. Ezekből kitűnik, hogy edényeink (fazekaink) nem voltak hamvvedrek, hanem főző edények s azokban a földön álló tűzhelyek mellett főztek, mint sátorozó nép szokott. Később a sátorokat házak váltották föl, mint azt a körülményekből, különösen a nagyobb számban előforduló kulcsokból következtetni lehet, melyek szerte-szét hevertek a földben. Igaz, hogy az egyszerű, jobbára sárból, vályogból és rőzséből épült házaknak nem maradtak nyomai, ha csak ide nem számítom a karókat, melyeket imitt-amott a földbe verve látni lehetett; de a vasból készült s egyszerű kezdetleges toll szerkezettel ellátott kulcsok megmaradtak. A nagy számmal talált kulcsok kizárnak minden olyan föltevést, mintha azok véletlenül, szeméttel kerültek volna ide; gyakori előfordulásuk azt bizonyítja, hogy itt házak voltak nagyobb számmal. De különben később, néhány évvel utóbb a Dunához vezető szárnyvonal kiépítése alkalmával téglából épült funadamentumokra is akadtak a munkások, melyeknek téglái s az alap közelében talált s a többi helyen előforduló emlékekkel megegyező tárgyak árpádkoriaknak bizonyultak. De vannak még egyéb bizonyítékaink is a mellett, hogy itt állandóan laktak; ilyenek a gabonavermek. A régebbi időkben nem voltak magtárak; az emberek, mint kitűnt, gabonájukat földi vermekben tartották, s az is bizonyos, hogy azokat lakásuktól nem messze ásták. A szeszgyári ásatások alkalmával három helyen találtak és ástak föl a földből nagyobb mennyiségű gabonát: búzát, árpát, ezekből keveset - és igen sok kölest. Egy helyen egész garmada köles volt a földben elzárva a levegőtől, sajátszerű módosultában. A kölesgarmada kivül, a hol a földdel érintkezett s attól kevés nedvességet kapott, egészen kicsirásodott, a sok csira össze-visszaszövődött, valóságos összefüggő tömeget képezett; ellenben belül, a kölestömeg belsejében, minden szem meg volt szenesedve. A búzánál és árpánál hasonlót tapasztaltam. Az ösz-