Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)

KORA SZARMATA SÍROK FÜZESABONY HATÁRÁBAN 27 formált edények peremén az ujjbenyomkodásos, vagy bevagdalásos dísz általános (VADAY 1989, 178). A hason és vállon futó ujjbenyomkodással tagolt bordadísz azonban nem vált szarmata formakinccsé, inkább a dák anyagban fordul elő. A 140. sír bögréje is dák eredetű. Korábbi, valószínűleg vaskori a 65. sír edénye. Viseletrekonstrukció A 60. sírban előkelő, fiatal nő feküdt. Felső ruházatát aranyflitterek díszítik. Kör alakú nyakkivágását hatszirmú virágalakú, bő ruhaujját háromszög alakú flitterekkel varrták ki. A felsőkabát hosszára pontosan nem utal semmi. A jobb vállánál egy bronztű kapcsolta össze a ruhát, vagy a fátylat rögzíthette. Ékszerei: egy arany fülbevalópár, a nyakánál sötétebb színű, különböző méretű, mindkét csuklóján világosabb színű, hasonló méretű karneolgyöngyökből álló lánc volt. Használati tárgyai: a mell alatt jobb oldalon elhelyezett ónozott bronztükör, jobb könyökénél egy orsógomb. A 65. sírban fekvő középkorú nő ruháját vastű kapcsolta össze, ékszere mindössze egy néhány gyöngyből álló nyaklánc volt. Jobb könyökéhez orsót tettek. A 66. sírban fekvő középkorú férfi nyakának bal oldalánál elkorrodálódott bronztárgy volt, illetve egy gyöngy, melyeknek a ruha öszszekapcsolásánál lehetett szerepe. Jobb karján egy bronz karperec volt. A 125. sírban fekvő középkorú nő viseletéből semmi sem maradt ránk. A 140. sírban fekvő középkorú nő esetében a mell alatt található bronz fibulának és egy hosszúkás gyöngynek a ruházat összekapcsolásában lehetett szerepe. A fibula még a halotti lepel összetűzését is szolgálhatta. Ékszere mindössze egy néhány üveggyöngyből álló nyaklánc. Használati tárgyai, két különböző orsó, egyik a jobb vállánál, másik a fej bal oldalánál. A fejtől balra egy vasszegecsekkel megerősített négyszög alapú tárgy feküdt, melyről feltételezem, hogy egy szerves anyagból készített ládika lehetett. A sírban elszórt tükördarabok mágikus hiedelemre utalnak. A 150. sírban fekvő fiatal előkelő nő viseletét csak a tárgyak milyensége alapján rekonstruálhatjuk az állati bolygatás miatt. A sírban szórványként talált kisebb üveg- és karneolgyöngyök a ruhát díszíthették. A jobb vállánál levő bronztű a ruha összekapcsolására utal. A lábszárak, illetve a lábfejek mellett talált sok kicsi kék üveggyöngy a cipőt díszíthette. A derekán textilöv fogta össze a ruhát, mely a bal oldalán lógott le, rajta kalcedongyöngy, festett és bordás üveggyöngyök és vasból készült használati tárgyak, pl. festékesszelence. Fülében arany fülbevaló pár, valószínűleg a nyakánál helyezkedhetett el akár láncként, akár ruhadíszként az az öt darab arany bordázott lemezből készített gyöngy és a félhold alakú aranycsüngő, melyet a sírban bolygatott helyzetben találtunk meg. Mindkét karján bronz karperec volt, ami a bő ujjú ruha összefogására is szolgálhatott. Használati tárgyai: a jobb vállánál egy orsógomb, és egy eredeti helyzetéből elmozdult ónozott bronztükör volt. A 155. sírban fekvő középkorú nő nyakában csupán egy kő amulett volt. Összefoglalás A lelőhely az Alföld északi peremén fekszik, az Aquincumból Hatvanon át az északi területeket összekötő római út (PANNÓNIA 1990,123; VADAY 1998) közelében, a legkorábbi szarmata szállásterületen. A temetőnek mindössze hét sírját tudtuk feltárni, amely egy egykori vízfolyás magaspartján feküdt. A temető szerkezetét csak a teljes feltárással lehetne pontosítani. Az ismert sírok nagyjából két északnyugat-délkeleti sort alkotnak. A fő tájolási irány a dél-északhoz közelít, attól különböző irányban és mértékben tér el. A tájolás alapján különítettünk el két csoportot, egy keletit (I.), ahol az eltérés nyugat felé 16-35 fok és egy nyugatit (II.), ahol az elhajlás kelet felé 6 és 20 fok között van. A keleti csoport síijainak nagy méretű sírgödrei vannak, két esetben megfigyeltük, egy harmadiknál csak feltételezzük a deszkakoporsó meglétét. A másik, azaz a nyugati csoport változatosabb képet mutat. A sírgödrök formája igen eltérő, keskeny