Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)
28 FARKAS CSILLA téglalap, ovális, illetve trapéz alakúak. Koporsót csak egy esetben a 125. sírnál figyeltünk meg, ez egy rönkkoporsó. A nyugati csoport egyéb, a temetéshez tartozó különlegességei is ellentétben állnak a keleti csoport mellékletadásával. A keleti csoportnál például minden esetben a bal lábfej mellé helyeztek el egy-egy edényt. A nyugati csoportnál két esetben hiányzik az edény, egyszer a fej mellett, egy alkalommal pedig két edény a jobb láb mellett, a boka és a térd között helyezkedik el. A csontvázak testhelyzete, egy eset kivételével, háton fekvő nyújtott, a végtagok a test mellett párhuzamosan fekszenek. A 155. sírban fekvő halottat kissé oldalra fordítva felhúzott lábakkal temették el, karjai enyhén behajlítva a medencén nyugodtak. A 125. sírban fekvő egyén ujjai a csípő alatt egymás felé néznek, de ez a helyzet adódhat a koporsó szűkösségéből is. A sírleletek gazdagsága inkább a sorokhoz, mint a csoportokhoz kötött. A két leggazdagabb, aranymellékletes sír a déli sorban található. Ebben a sorban van a temetőben előkerült mindhárom tükör, a római importból származó edényke és fibula. Az északi sor két sírja egymáshoz igen közel helyezkedik el, itt nyugszik a temető egyetlen férfi tagja is. Termetre kisebbek, mint a déli sor halottai. Ehhez a sorhoz köthető a 155. sír is, leletbeli szegénysége miatt. Ezek a halottak szegényebbek, feltehetően egy alsóbb társadalmi osztályhoz tartozhattak. A temető érdekessége, hogy a megtalált sírok számához képest igen nagy a tükrök aránya. A két aranymellékletes sírban két csaknem ép darabot találtunk. Ezekben az esetekben pipereeszközként szolgáltak. A harmadik esetben szintén egy sima tükröt találtunk, de összetörték, és darabjait teljesen szétszórták a sírban. Feltehetően mágikus célja lehetett a tükörtörésnek. E sírnak egyéb különlegességei is vannak. A sírgödör viszonylag sekély, és szűk, a halottat betekerhették valamilyen anyagba. A mellkason talált fibula akár a halotti lepel összefogására is szolgálhatott. Ugyanitt két orsógombot és a jobb láb mellett két edényt találtunk. Mindkét edény dák, vagy dák hatásra készült kerámia. A már említett erős profilú fibula római importból származik, erősen kopott. A fej bal oldalán egy, a bontáskor kb. 4x4 cm-es négyszög alakú vastárgyként megfigyelt, ládika(?) került elő. Funkciója és eredeti formája kérdéses maradt, elképzelhető, hogy egy ékszeres ládika lehetett, amely szintén római kapcsolatokra utal. A zsugorított pozíció és a kerámiamelléklet szokatlan pontra helyezése idegen elem jellemzője is lehet. Az autochton lakosság továbbélésére, vagy a bevándorlókkal együtt érkező idegen népességre utal (KULCSÁR 1998, 33-34). Idegen népelemet feltételezhetünk a 125., 140. és a 155. sír halottjában is. A sírokban megfigyelt viselet leginkább a keleti szarmaták ruházatára utal. Az aranytárgyak pontusi eredete, a tükörmelléklet adása, a ruházat gyöngyös díszítése, tűvel való rögzítése szintén a keleti szarmatákhoz köthető. A fibulát már korábbról is ismerték, de a dél-orosz területeken más típusúak terjedtek el. Római kapcsolatokhoz köthető a 125. sírban levő eraviscus festett edény (VADAY 1998,128), a tükrök és az erősprofilú fibula is. Azonban e két utóbbi tárgynál nem vethetjük el, hogy más, esetleg közvetett úton került hozzájuk. Akár vándorlásuk során más provinciából, akár az északi germán népekkel való érintkezésből, még a rómaiakkal való kereskedelem megindulása előtti időkből, az 1. század vége előtt. A kerámiaanyagban is megfigyelhető a szomszéd népek, illetve az őslakosság jelenléte. A kevés keletről hozott edény mellett tőlük (dákok, kelták) vásárolnak és ezek kerülnek a sírokba is (VADAY 1998,128). A korai jazig bevándorláshoz köthető pontusi eredetű tárgyak mellett a római kereskedelemhez kapcsolódó, illetve a 2. századra datálható tárgyak is megtalálhatók a temetőben. A temetkezési rítus tipikusan a szarmata népességhez köthető. Az idetemetkező csoport a jazig bevándorlók későbbi, talán második, harmadik generációjához tartozik. A temető korát az 1-2. század fordulójára, a 2. század elejére tehetjük (KULCSÁR 1987, 49; VADAY 1989,56, 94. JEGYZET, ISTVÁNOVITS 1990, 92). Vitás marad azonban, hogy milyen hosszú ideig használták a temetőt, és hol lehetett az itt temetkező lakosság lakóhelye. 2 1
