Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
268 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN szembe (6. kép 3-4; 7-9. kép; 15. kép, kivéve 12. és 14). Hiszen a múzeumban őrzött, bizonyosan homokgödröki, hurkatechnikával megformált, ép edényeknek több mint a fele, azaz a 69 példányból legalább 40 sorolható e típusba. A határozatlan megfogalmazással arra kívánunk utalni, hogy a homokgödröki kerámia esetében igen nehéz szétválasztani a bögréket a fazekaktól, mivel a méretek alapján a két kategória közti határ összemosódik! Ennek ellenére azonban a vázolt arány igen sajátosnak tűnik, hiszen egy-egy kisalföldi, zárt leletegyüttes jó esetben sem szokott tartalmazni egynél több fazék alakú, de annál kisebb edénykét. Feltétlenül érdemes továbbá azt is megemlíteni, hogy a homokgödröki, töredékes kerámia 5 5 halmazában viszont a biztosan bögrének meghatározható példányok száma nem nagyobb a kisalföldi átlagnál. A homokgödröki bögrék is halvány vörösesbarnára égő agyagból készültek, soványítóanyaguk pedig homok, némi aprókaviccsal. Tipológiai szempontból e bögrék két csoportba sorolhatók (TAKÁCS 1996, 174-177). Egy részüket a fazekas oly módon formálta, hogy kicsinyítve, de arányaiban híven lemásolt egy „átlagos", azaz a kisalföldi 1. típusba tartozó fazekat - a kisalföldi kerámiát feldolgozó munkában az ilyen példányok az 1. bögretípus nevet kapták. Más edénykék esetében viszont a fazekas az egyes arányokat eltérően kicsinyítette. Általában oly módon, hogy a peremátmérő nagysága jóval kisebb mértékben csökkent, mint a magasság - a fentebb már többször hivatkozott munkában az ilyen edények kapták a 2. bögretípus nevet. A homokgödröki lelőhelyről múzeumba került legkisebb bögre (10. kép 10) oly mértékig miniatürizált (magassága: 4,1 cm, fenékátmérője: 4,6-4,8 cm, peremátmérője: 7-7,2 cm), hogy joggal felvethető: ezen edény mestere nem használati tárgyat, hanem játékot igyekezett készteni. A homokgödröki ép bögrék egy további jellegzetessége, hogy — az ép fazekakhoz hasonlóan — ezek testét is csak elvétve borítja bekarcolt minta, rendszerint csigavonal (8. kép 2, 5), vagy a bepecsételt kis négyszögek sorából álló ún. fogaskerék-motívum (8. kép 1; 15. kép 12), valamint—jóval ritkábban — a bekarcolt hullámvonal (8. kép 3; 15. kép 15). A bögrék gyakoriságával ellentétben a homokgödröki lelethalmazban meglehetősen ritka a csésze. Azaz olyan kicsiny, a bögréhez tipológiai szempontból elég közel álló, de annál alacsonyabb edényke, amelynek alja kis méretű, szájátmérője viszont nagy, így oldalfalai meredeken szélesednek (10. kép 1, 4, 7). A homokgödröki csészék egy része halvány vörösesbarna színű, azaz nyilvánvalóan helyi mesterek terméke. E példányokon túl azonban ezen edénytípus a szinte csak kivételként felbukkanó fehér kerámia formakincsében adatolható (10. kép 1). A győri múzeum leletanyagában az 1953-as leltár szerint Homokgödrök lelőhellyel csak egyetlen egy fehér színű edény, egy csésze található. Az 1877-es gyarapodási jegyzék (MÉRY 1877, 105) szerint azonban négy fehér edény került be a bencés gimnázium régiségtárába. A hiányzó három edény közül kettő joggal sejthető az ismeretlen lelőhelyüként beleltározott edények halmazában fellelhető fehér bögrében 5 6 ill. pohárban. 5 7 A csészéhez hasonlóan ritka e lelethalmazban a palack (11. kép 2, 4, 6) is. Az ép edények halmazában ui. csak két esetben bukkan fel. Mindkettő anyaga halvány vörösesbarnára égő agyag, soványítóanyaguk pedig homok. Az egyik ép homokgödröki cseréppalack (11. kép 6) tojásdad alakú edénytesttel rendelkezik, válla csapott, nyakrésze pedig igen erősen, tölcséresen összeszűkül az alig kihajló, bordázott szájperem alatt. Testét nagy közökkel, ferdén felvitt ún. fogaskerék-minta borítja. Formai szempontból a másik palack az előző példánytól csak annyiban különbözik, hogy oldalfala hengeres, azaz nem hasasodik ki. 5 8 Ez utóbbi edény felülete díszítetlen, csak vállrészén fut körbe egy vékony, kihúzott borda. (A kisalföldi kerámia formakincsét feldolgozó munkánkban (TAKÁCS 1996, 170-173) az első példány kapta a kisalföldi 1. palacktípus, a második pedig a kisalföldi 2. palacktípus nevet.) A pontosabb leletösszefüggés nélkül őrzött, homokgödröki edénytöredékek között palacknyakak és -vállak is előfordulnak (11. kép 2, 4). Ameny-
