Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 269 nyire töredékes állaguk a további következtetést megengedi, ezek mind az 1., azaz a kihasasodó testű típusba tartoznak. Más kisalföldi lelőhelyek palackjai azt támasztják alá, hogy ezen arány minden valószínűség szerint nem véletlen. A homokgödröki lelőhely tágabb környezetében ui. szintén a kihasasodó palacktípus a gyakori (TAKÁCS 1993, 216-217), míg a hengeres testű egyelőre párhuzam nélkül áll. Végezetül megemlítendő még, hogy a homokgödröki lelőhelyről több kézi korongon formált és polírozott felületű palack (vagy esetleg kancsó?) töredéke is előkerült. Mivel e polírozott töredékek tipológiai szempontból szorosan kapcsolódnak egy jellegzetes és jelentős szakirodalommal is rendelkező, 9. századra keltezett edényformához, részletes elemzésüknek egy önálló tanulmányt fogunk szentelni. A homokgödröki, kézikorongon formált cserépedények bemutatását egy cserépmécses (11. kép 5) rövid jellemzésével zárjuk. E világítótest tulajdonképpen egy igen lapos tálka, amelynek peremét a fazekas egymással átellenben, négy helyen egy-egy ujjnyi szélességben szétlapította és kihúzta. A győri múzeum ún. régi anyagában manapság már csak egy, homokgödröki lelőhelyü cserépmécses található. Megjegyzendő azonban, hogy a gimnáziumi értesítőkben megjelent gyarapodási jegyzékek alapján legalább négy mécses előkerülése dokumentálható (MÉRY 1876a, 107; MÉRY 1877, 105; MÉRY 1878, 94). Míg a kézikorongon formált homokgödröki edények egyértelműen a környékbeli falvak leletanyagával vethetők össze, a gyorskorongon formált kerámia (12-13. kép) sokkal inkább városias jellegű, hiszen a párhuzamok túlnyomó többsége a korabeli Nyugat-Magyarország más városainak, mezővárosainak feltárásain került napvilágra (pl. H OLL 1973, 180-206; POLLA 1979; H OLL 1992, 26-36). A kézikorongon formált kerámia halmazához hasonlóan a gyorskorongon felhúzott edények között is a fazék a leggyakoribb forma, akár az ép, akár a töredékes példányok halmazát figyeljük (12. kép 5, 7-9; 16. tábla, kivéve 8. és 13). Anyaguk általában élénk árnyalatú vörösesbarnára, vagy téglavörösre égő agyag, bár a redukált égetésű, fekete színre is akad néhány példa. Anyaguk eltérő volta ellenére a gyorskorongon formált fazekak többsége tipológiai szempontból jól levezethető a fentebb tárgyalt, kézikorongon formált példányokból. A gyorskorongon formált fazekak is általában zömökek, kihasasodók, a hangsúlyos peremet lezáró szájnyílásuk pedig széles. A gyorskorongon formált fazekak korábban ismeretlen tipológiai jegyei pedig javarészt szintén az újonnan alkalmazott edénykészítési eljárás következményei. Ilyenek pl. a fazék aljának a korábbiaknál kisebb átmérője, az edénytest alsó harmadának homorú ívelése, a vállrész hangsúlyos volta, illetve a perem nagyobb tagoltsága, végezetül: a szájnyílás alatt végigfutó bordák, ill. gallér. Szintén a formázás mikéntjének átalakulására vezethető vissza a jól átszitált, aprószemű soványítóanyag, ill. a vékonyabb edényfal. Az edénytest keménysége viszont már az égetés fejletebb voltának a következménye. Ugyanezt jelzi egy-egy fazék megkocogtatása során keletkező csengő hang is. A fazekakon kívül a homokgödröki gyorskorongolt kerámiából még a fedők sorolhatók a konyhai edények közé (13. kép 1, 3, 8). A fentebb megismert, kézikorongolt fedőkkel ellentétben a gyorskorongon felhúzottak mind csonkakúp alakúak. Peremük élei, illetve gombjuk egyes részletei pedig jól kihúzottak, határozott megformálásúak. A jelenleg rendelkezésre álló három példánnyal szemben a Méry Etel által összeállított gyarapodási jegyzékek alapján (MÉRY 1877,105; MÉRY 1879,195) legalább négy kúpos fedő előkerülésével számolhatunk, csak az 1880-as években. Az asztali edénykészlet formái közül a homokgödröki leletanyag gyorskorongon formált részében is a bögre a leggyakoribb (12. kép 1-4, 6). A kézikorongon formált bögréhez hasonlóan a gyorskorongon formált példányokat is a fazekak összes jellemző nagyságának egyenlő mértékű ill. csupán a magassági paraméter drasztikus kicsinyítése által állították elő. A fazekakhoz hasonlóan a gyorskorongon felhúzott bögrék is élénk árnyalatú vörösesbarna ill. téglavörös színűek - egyetlen, redukált égetésű, minden bizonnyal alsó-ausztriai példány kivételével. 5 9 A gyorskorongon for-
