Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 267 mök, magasságuk középső harmadában hasasodnak ki. Továbbá, egy részükön a legnagyobb kihasasodás vonalát kihúzott él hangsúlyozza, ami által formájuk némiképp bikónikus jellegűvé vált. A fazekak vállrésze általában nincs élben kihúzva, a széles szájnyílásuk viszont egy kihajló, hangsúlyos peremrészhez csatlakozik. A peremrész általában ferdén levágott, ritkábban lekerekített, és több példája van az ún. szögfejperemnek is. A homokgödröki származású, kézikorongon formált, ép fazekak egyik jellegzetessége a bekarcolt/bepecsételt díszítés ritkasága. Hiszen csak elvétve fordul elő egyetlen ilyen minta: a kisebb-nagyobb közökkel bekarcolt egyenes vonal, az ún. csigavonal (5. kép 3-5). Érdekes módon a Homokgödrökből töredékesen múzeumba került fazékrészletek között a fentieknél jóval kevésbé számít ritkaságnak a bekarcolt/bepecsételt díszítés, és e lelethalmazban az ép példányoknál megfigyelhető három mintán túl kimutathatók továbbiak is: pl. az egyetlen biztosan korai, azaz 10-11. századi, bekarcolt motívum, a hullámvonal-köteg 5 1 is. Mind az ép, mind pedig a csak töredékként megmaradt, kézikorongolt fazekak peremén gyakori a fedő szilárdabb tartása érdekében kialakított hornyolat, a belső felület éle alatt. Az ép edények halmazában viszont alig fordul elő a cserépfedő lapos, korai változata. Összesen csak egy, biztosan homokgödröki példányt őriz a győri múzeum (10. kép 9), egy további, leltározatlan lapos fedő (10. kép 8) pedig az egyik homokgödröki ép fazék fedeleként található a raktárban. E két fedő anyaga, ill. égetésük milyensége megegyezik a fentebb tárgyalt fazekakéval. Tipológiai szempontból e két laposfedő reprezentálja azon két formaváltozatot, amelyet már a tárgytípust elsőként feldolgozó Parádi Nándor is elkülönített (PARÁDI 1958, 155-160). így a leltározott darab fogója egy szalagful, a leletározatlané pedig egy kisméretű fogógomb. A szalagfüles példány fontosságát az is növeli, hogy azt Parádi Nándor a fentebb hivatkozott, tipológiai alapvetésnek tekinthető cikkében már közölte (PARÁDI 1958,157; 22. t. 5). A Méry Etel által összállított gyarapodási jegyzékek alapján (MÉRY 1879, 195) legalább nyolc lapos fedő előkerülésével számolhatunk, csak az 1880-as években. A győri múzeum összesen két ép, homokgödröki eredetű cserépbográcsot őriz (11. kép 7-8), e szám azonban mindenképpen egy sajátos leletvesztés eredménye. Hiszen, annak ellenére, hogy Höllrigl József már csak két ép homokgödröki bográcsról tudott (HÖLLRIGL 1932-33, 88), a Fábry Nándor illetve Méry Etel által összeállított, 19. század végi gyarapodási jegyzékekből — a terminológiai nehézségek ellenére is — legalább négy ilyen edényre vonatkozó utalás hámozható ki. 5 2 A győri múzeum raktárában őrzött két ép cserépbográcsot — a Homokgödrökből származó többi, kézikorongon formált edénytípushoz hasonlóan — halvány vörösesbarnára kiégő, homokkal soványított agyagból formázták. Tipológiai szempontból pedig mindkettő a leggyakoribb kisalföldi bográcstípus, a 2. típus (TAKÁCS 1996,168) egy-egy szép példája. E bográcstípus oldalfala közepesen magas, alja pedig erősen ívelt. A 2. típus további jellegzetessége egyrészt az, hogy a perem szélei a külső és belső oldalon is lekerekítettek, valamint az, hogy az oldalfal kihúzott él nélkül megy át a kerek aljrészbe. A csak töredékeikben megmaradt homokgödröki bográcsok túlnyomó többsége is e típusba tartozik. 5 3 Megemlítendő azonban az is, hogy az Ógabona-téri leletmentés során gyűjtött bográcstöredékek között akadt olyan, amelynek felső lezárása széles, jól kihúzott élű, azaz a jelen fejezet írójának felosztása szerinti „d" peremtípusba 5 4 sorolható. Ezen edény pedig nemcsak pereme profiláltsága miatt, hanem anyaga alapján is különbözik a lágy, lekerekített kontúrokkal rendelkező „b" peremtípustól, amely a fentebb leírott 2. formaváltozatra jellemző. A Kisalföld más lelőhelyein tapasztaltakkal megegyező módon ui. a jól kihúzott peremélekkel rendelkező bográcsot az Ógabona-téri töredék esetében jóval élénkebb színűre égő agyagból formázták, mint a fentebb tárgyalt 2. bográcstípus egyes példáit. Áttérve a főzőedényekről az ún. asztali edényekre, az ép homokgödröki edények halmazában elsőként a bögre, azaz a fazék alakú, de annál kisebb edények gyakorisága tűnik
