Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 261 meg. Mivel a „feltárások" idején a sírok korszakba sorolását a megfigyelést végző régiségbúvárok — több okból kifolyólag — nem tudták elvégezni, leírásaikban rendszerint csak általánosságban jellemezték a sírokat. Méry Etel 1876 -os leírása szerint az Új szállásoknál „A temetkezés puszta földben történt. A csontvázak legnagyobb részt arccal keletnek, vagy fővel délnyugotnak, lábbal északkeletnek." (MÉRY 1876,51). Szemléletesen jellemzik az itt elpusztított temetőt Méry alábbi sorai is: „Százával feküdt itt ember ember fölött; ragályos járvány, mely egész családokat ejt prédául, véres háború, melyben apraja-nagyja kelt föl önvédelemre: e két ok egyike, vagy mindketteje ásta meg annyi ember sírját. " (MÉRY 1876, 51). Az itt felsorakoztatott adatok alapján véleményünk szerint az Új szállások területén egy nagy kiterjedésű és sírszámú, korai Árpád-kori, döntően köznépi temetőt pusztítottak el. Az első sírokat még biztosan a 10. században ásták meg itt. A ma már klasszikusnak számító, a 10-11. századi társadalmat Szőke Béla nyomán három csoportba soroló felosztás szerint a temetőt a honfoglalók rangos középrétege ill. a köznép egyaránt használta. E csoport hagyatékaként szokás számon tartani az öntött aranyozott ezüst pántkarpereceket éppúgy, mint a hasonló anyagból készített, kis méretű, levél alakú csüngőket, melyek több példányát ismerjük innen. A temető területén bizonytalan összefüggésben emlegetett lókoponyák jelenléte nem zárja ki legalább néhány lovassír egykori meglétét az új szállásoki temetőben. Az új szállásoki/szeszgyári temető sírjainak többségét a 10-12. századi köznépi jellegű temetkezések jelenthették. A Méry által leírt, egymás hegyén-hátán fekvő, mellékletben igen-igen szegény temetkezések egybecsengenek Uzsoki András Szeszgyár utcában tett megfigyeléseivel. A közművezeték árkában 150 méter hosszan jelentkező vázak talán a nagy méretű temető egyik kiterjedését jelzik. A 11-12. századi dénárok, valamint az s-végű karika előkerülése a temető használatának második szakaszát egyértelműen az Árpád-korra keltezik. A temető felhagyásának idejével kapcsolatban csak indirekt adataink vannak. Áz Új szállásoknál nem tudunk sem Anjou-kori, sem ennél későbbi, sírleletként értelmezhető tárgyról. Annak ellenére, hogy a Homokgödrök területén a középkori falu élete egyértelműen folyamatosnak látszik egészen a török korig, megfogalmazhatjuk: az Új szállásoknál működő temető használata valamikor az Árpád-kor végén, vagy nem sokkal ezután maradt abba. Természetesen egy pillanatig sem felejtkezhetünk el a lelőhely dokumentáltsága, helyesebben dokumentálatlansága miatt az elemzőre nézve kötelező, nagy fokú óvatosságról. A víztorony melletti középkori temető legkorábbi sírjaival kapcsolatban rendkívül szórványos adataink maradtak csak fenn. Amenynyiben a honfoglaláskori hajfonatkorongos és bronzcsüngős sírok lokalizálására tett kísérletünk helyes, úgy az itt húzódó, ismeretlen méretű temető sírjainak legkorábbi rétegét még a 10. században, talán annak középső harmadában ásták meg. A temető számottevő részét képezhették az Árpád-kori sírok, melyek egyikét 11. Béla „ezüstpénze" keltezte (LOVAS 19411942,17). Az 1898-ban lelt nyílhegy sírlelet volta meglehetősen bizonytalan és mivel mára maga a tárgy is elveszett — jobb esetben a Xantus János Múzeum ismeretlen lelőhelyű tárgyai között lappang — ennek korhatározásakor ma csak a honfoglaláskori leletkataszter adatára támaszkodhatunk. Konkrét, megfellebbezhetetlen adatokkal nem bizonyítható, de a lelőhely környezetének folyamatos középkori lakottsága miatt mégis valószínűnek látszik, hogy a víztorony környékén egy, a 10-11. századtól a késő középkorig — eltérő intenzitással, de mégis folyamatosan — használt temetővel számolhatunk. A legkorábbi, a ránk maradt feljegyzések alapján egyértelműen az Árpád-korra keltezhető sírok a víztorony melletti vasúti sín környékéről ismertek. Feltevésünk szerint ugyané temető késő középkori részét sikerült Mithay Sándornak dokumentálnia a Gabona téren. Sajnos a víztorony közelében a legújabb korig temető működött, ahol az új és új sírok kiásásával a korábbi temetkezéseket gyakorlatilag teljesen elpusztították. A ma itt látható lakótelep építését megelőzően, a sírmezőt teljesen felszámolták, e he-