Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
262 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN lyen Mithay Sándornak alig maradt lehetősége régészeti megfigyelések tételére. 3 2 Ma az egykori víztoronyi középkori temetőt is teljesen elpusztult lelőhelyeink közé sorolhatjuk, ahol gyakorlatilag nem várhatunk újabb adatok, leletek előkerülésére. II.3. A homokgödröki temetők helye a terület középkori topográfiájában Az egykori Homokgödrök két végpontján, a víztoronynál ill. a szeszgyár területén megismert középkori temetők jól illeszkednek a Győr korai századaiból ránk maradt sírmezők rendszerébe. A honfoglalás kori sírleletkorpusz-sorozat Győr-Moson-Sopron megye lelőhelyeit bemutató, a közeljövőben megjelentetni tervezett kötetének előkészítő munkálatai kapcsán — Tomka Péter, Mesterházy Károly és Figler András munkatársaként — e fejezet szerzője készítette el a Győr környéki temetők katalógusát. A leletanyag értékelése még korántsem fejeződött be. Mindazonáltal már a munka jelen szakaszában lehetőség van néhány, a város korai történetével kapcsolatos tanulság leszűrésére, melyek árnyalhatják a homokgödröki lelőhelyen előkerült temetők helyzetét is. Az Árpád-kori Győr több kisebb-nagyobb méretű, eltérő jogi helyzetű és birtokosú település halmazából állt össze. Ezek legfontosabbika a mai belváros területének északnyugati sarkán, a Mosoni-Duna és a Rába szögletében emelkedő Káptalandombon és környékén húzódott Káptalangyőr volt. E területen honfoglalás kori temetkezésről eddig nincs tudomásunk. A település középkori temetője a ma középkori elődjével azonos helyen álló püspöki székesegyház körül működött egészen az újkorig. A templom körüli földmunkák során folyamatosan bolygatták a temetkezéseket, így pl. 1895-ben az épület nyugati kapujának előterében találtak Árpád-kori és késő középkori sírokat. 1969-7l-ben, majd 1982-ben Kozák Károly és Uzsoki András folytattak ásatásokat a templom és az időközben felfedezett temetőkápolna körüli téren, melynek során a temető 129 sírját tárták fel. Ezek közül mindössze néhány, a templom főapszisa mellett megásott sír volt az Árpád-korra keltezhető. A többi korai temetkezést a sírmező legkevesebb hatszáz éves „használata" során a későbbi sírgödrökkel teljesen elpusztíthatták. Az Árpád-kori leletanyag néhány s-végü karikából ill. „IV. István bronz pénzéből" (=111. Béla?) áll. 3 3 A középkori város, de a késő középkori városfal vonalán belül sem ismerünk több Árpádkori temetkezési helyet. 3 4 E városfalaktól néhány száz méterre keletre ill. délre korai magyar temetők sora található. Ezek közé tartozik a dolgozatunk tárgyát képező két homokgödröki temető, valamint a Lehel utcában ill. a Téglavető dűlőben megismert két sírmező. Az ekkoriban a város szélére eső, ez évben belterületté alakult Lehel utca „közepe táján" 1938-ban a földút egyengetése során a munkások ismeretlen, de vélhetőleg nem túl nagy számú sírt bolygattak meg. A leletek hírét vevő városi önkormányzat a győri működését ekkor már kényszerűen szüneteltető, Pannonhalmára rendelt Lovas Elemért bízta meg a szükséges megfigyelések megtételével. Lovas a kialakult helyzetben csak az úttest területére szorítkozó munkálatok menet közbeni szemmel tartását és a leletek összegyűjtését végezhette el. Megállapításaiból nyilvánvalóvá vált, hogy egy 10-11. századi köznépi temető egyszerű ékszerekkel, sima ill. csavart bronz huzalkarperecekkel, valamint bronz huzalgyürüvel jellemezhető sírjai pusztultak el itt. 3 5 A Téglavető dűlőben a 20. század első éveiben Börzsönyi Arnold egy kb. 900 sírós avar és 10-11. századi temetőt tárt fel. A lelőhely a Lehel utcától néhány száz méterre keletre, Mondovics István győrszabadhegyi lakos telkén terült el, ahol a századfordulón téglagyártáshoz bányásztak homokot. Ma már Győr belterületén, a Nádorvárosban, a mai Fehérvári úttól délnyugatra fekszik a kérdéses telek, melynek helyét az eltelt évszázad nagyfokú változásai nyomán már csak hozzávetőleges biztonsággal határozhatjuk meg. A feltárt középkori sírok száma meglehetősen bizonytalan, talán nem járunk messze a valóságtól, ha e számot kb. harmincban határozzuk meg. A magyar sírok több csoportban, főleg a temető északnyugati részén, sorokba rendezetten helyezkedtek el. Nyugat-keleti tájolásuk merőleges volt az avar sí-
