Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
260 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN 1898-ban a Víztoronytól nyugatra fekvő Gabonatéren levél alakú, a szakirodalomban honfoglaláskoriként nyilvántartott nyílhegy került elő és jutott múzeumba. 2 9 A temető nyugati része végveszélybe került 1949-ben, mikor a ma is itt — az egykori Gabona(vásár)téren, a mai Szent István út és az Árpád út között — álló lakótelep házainak alapjait kezdték kiásni. A temető veszélyeztetett részének leletmentését — rendkívül nehéz körülmények között dolgozva — Mithay Sándor és Fehér Géza végezte el. Az így napvilágra került sírok egytől egyig késő középkorinak ill. újkorinak bizonyultak (MITHAY 1985). E területtel átellenben, a víztoronytól északkeletre, 1948-ban meszesgödör ásásakor kb. 80 cm mélyen fekvő koporsós sírt pusztítottak el. 3 0 II. 2. A temetők elemzése Mivel a lelőhelyeket ért bolygatások során előkerülő leletek begyűjtése meglehetősen esetlegesen folyt, nem meglepő, hogy több, a régészeti értékelés alapvető előfeltételének tartott körülmény sajnálatos módon nem teljesült. így pl. az egy objektumból, sírból előkerült tárgyak együtt tartására vagy már azok megtalálásakor sem kerítettek sort, vagy pedig az eltelt évszázad „múzeumi balesetei" vetettek véget a régészeti jelenségek értékelésekor oly fontos összefüggéseknek. A reánk maradt dokumentumok tanúsága szerint a homokgödröki/szeszgyári /víztoronyi sírleletek egy részét még a 2. világháború után is síronként elkülönítve őrizték a győri bencés múzeumban. Bizonyíték erre Szőke Béla 1948-ban írt kimutatása azokról a leletekről, melyeket a Rómer Múzeumból kért kölcsön a győri állami múzeum kiállítása számára. E dokumentum a többi — a gyömörei, „lébényszentmiklósi", nyúli, nagyécsi — Győr-Sopron megyei honfoglaláskori sírlelet sorában „három szeszgyári leletegyüttes"-t említ. 3 1 A leletek utolsó, még megőrzött összefüggései alighanem 1953-ban, a lázas tervteljesítés részeként lefolytatott leltározási kampány során szakadtak meg, immár véglegesen. A lelőhely(ek) kutatásáról szóló beszámolók megemlékeznek az itt talált pénzek viszonylag nagy számáról. E viszonylagos érembőség a lelőhely dokumentálatlansága miatt ugyan csak általában jellemezheti az előkerült objektumokat, mégis talán nem fölösleges néhány mondatban megemlékezni e leletcsoportról. Mind Méry, mind Börzsönyi képzett érmészek voltak, de csupán e pénzek felületes felsorolását hagyták az utókorra. Maguk a pénzek ma — jobb esetben — a győri múzeum éremtárában, beazonosíthatatlanul szerepelnek, vagy végleg elkallódtak, ezért értékelésük során csak a korabeli meghatározásokat használhatjuk kútfőként. Börzsönyi feljegyzése szerint a homokgödröki területen Szent László, III. Béla, II. Endre és IV. Béla dénárjai, valamint a korabeli numizmaták által IV. Bélának tulajdonított rézpénzek kerültek elő (BÖRZSÖNYI 1894,17).,, Míg Nagy Lajos és Zsigmond királyok pénzeiből csak egy-egy fordult elő, nagy számban talált Börzsönyi Arnold Árpád-kori pénzeket Szt. Lászlótól kezdődően. Különösen sok IV. István-féle bizánci típusú bronzpénz van a leletek között. [...] Kár, hogy a sírokban is előforduló daraboknál [nem] tanúsítottak a sírmellékletekre akkora figyelmet, mint a római síroknál" - írta összefoglalásában Lovas Elemér (LOVAS 1941-1942, 15). Ismét csak sajnálattal könyvelhetjük el, hogy a fenti érmek megtalálásának pontos helyét nem jegyezték fel. így csak sejthetjük, hogy ezek egy része sírokból származott. Elsősorban a 11-12. századi dénárokkal kapcsolatban merülhet fel sírobulusként való szereplésük lehetősége. A jellegüknél fogva esetleg sírlelet részeként is magyarázható tárgytípusok értékelésénél a fokozott óvatosságra figyelmeztet a homokgödröki földmunkákat, pl. a szeszgyár építését figyelemmel kísérő Börzsönyi Arnold néhány feljegyzése. Ezek szerint a telepjelenségek, gödrök, kemencék környékén — tehát nem sírok mellékleteiként! — nagy számban kerültek felszínre középkori fémleletek, köztük kardok, zabiák, lándzsák, nyílhegyek, kengyelek is (BÖRZSÖNYI 1894,16,31, STB.). A ránk maradt leírásokból bizonyosan megállapítható, hogy az Új szállások dombján kelta, római és magyar középkori temetkezések egyaránt előfordultak. Azt csak sejthetjük, hogy a sírok döntő többségét ez utóbbi korszakban ásták
