Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

254 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN reppontok, elsősorban a szeszgyári tartályok fekvése 7 alapján e kettős kiemelkedés keleti ré­szével azonosíthatunk. így az összetett topog­ráfiájú lelőhelyből csupán a legkeletibb, ki­emelkedő résznek lehetett az átmérője 62,2 méter, magassága pedig 6,636 méter (2. kép). 8 A Budai út északi és déli oldalán folytatott földmunkákkal, építkezésekkel egy összetett, több korszak régészeti leleteit őrző lelőhelyet bolygattak meg. Amint a feljegyzésekből és a ránk maradt leletekből kiderül, a területet leg­alább négy időszakban — a kelta, a római és az avar korban, valamint a 10-11. században — használták temetőként, továbbá egy igen nagy méretű, középkori település nyomai is előkerül­tek itt. 9 A dualizmus-kori gyárépítkezések régé­szeti felügyeletét az alábbi győri régiségbúvárok látták el: 1871-ben Fábry Nándor városi mérnök és korának híres numizmatája, 1 0 valamint vele párhuzamosan, Fábry Győrből való távozta után pedig már egyedül is a bencés gimnázium régi­ségtárának őrei: 1883-ig Méry Etel, 1 1 utóbbi ha­lála után pedig Börzsönyi Arnold 1 2 1918-ig. Az általuk megmentett homokgödröki leletek elemzése során egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni több gátló tényezőt. Az első és legfontosabb: a három felsorolt kutató nem ve­zetett ásatásokat, hanem — a kor szokásainak megfelelően — csak a leletbegyűjtést tartotta feladatának. 1 3 Továbbá: az építkezések felügye­letét ellátó városi mérnök, ill. bencés paptanárok csak rövidebb-hosszabb megszakításokkal tud­tak az ásatás helyszínén tartózkodni mérnöki, ill. tanári kötelmeik miatt. 1 4 Több elszórt megjegy­zés alapján az is nyilvánvaló, hogy mind Fábry és Méry, mind pedig Börzsönyi, sajnos eltérő módon kezelte a napvilágra került sírokat, ill. a települési objektumokat. így általában csak egy­egy gazdagabb sír megbolygatásának hírére szálltak ki a helyszínre. Ezzel szemben a telep­jelenségek megfigyelése, ill. a belőlük származó leletek gyűjtése vagy az ásást végző kubikusok­ra, vagy pedig a bányafelügyelőre, ill. a későb­biekben az építkezést irányító mérnökökre há­rult (PL. MÉRY 1877, ÍOI, 105). A leletanyag kétfé­le kezelésének eredményei egy évszázad eltelte után is jól érzékelhetőek. A temetkezések eseté­ben a városi mérnök, ill. a két bencés paptanár a helyszínen igyekezett összeszedni valamennyi lelettárgyat, és ennek következtében az egyes síregyütteseket a régiségtárban is elég gyakran külön tudták tartani. A települési objektumokból származó leletek gyűjtése során viszont egyálta­lán nem törekedtek a teljességre. így csak a pén­zeket, valamint az ép vagy alig töredékes cse­répedényeket, fémtárgyakat és malomköveket szedték össze. Börzsönyi Arnold rendkívül ér­zékletes leírása szerint: „A homokgödöri terüle­ten talált edények száma, arányban a tűzhe­lyekkel óriási volt. Kezdetben válogatás nélkül szedtem azokat össze, naponkint több darabot, de később beláttam, hogy lehetetlen valamennyit összegyüjtenem és muzeumunkba helyeznem, gyűjtésükéi felhagytam, legfólebb azokat válo­gattam ki, melyek eltérő alakúak voltak, vagy a melyeken díszítést vettem észre." (BÖRZSÖNYI 1894, 13-14). A válogatás ellenére is igen szép számban kerültek be a győri bencés gimnázium régiségtárába középkori telepleletek, és ennek következtében van manapság a győri múzeum helytörténeti gyűjteményében igen sok (ponto­san meg nem állapítható számú!), homokgöd­röki eredetű, leletösszefüggéseiből kiszakított pénzérem, a régészeti raktárban pedig számos vastárgy, malomkő, és egy, a Kárpát-medence egészének viszonylatában is egyedülállóan nagy, legalább 94 darabból 1 5 álló középkori edénysorozat. (A megfogalmazás bizonytalan­sága itt arra utal, hogy sajnos manapság már a Homokgödrökben lelt edényeknek sem lehet megállapítani a pontos számát!) A szép, ill. ép tárgyakra való összpontosítással magyarázható az is, hogy — Fábry Nándor egy felmérése kivé­telével — a századforduló előtti nagy építkezé­sek idején nem készült pontos alaprajzi doku­mentáció sem az előkerült sírokról sem pedig te­lepjelenségekről. Ennek következtében a mun­kálatok egyes ütemeit és pontos kiterjedését csak levéltári források és a néhány megjelent utalás alapján tudta nagy vonalakban rekonstru­álni előbb Lovas Elemér (LOVAS 1931, 51; LOVAS 1937, 1-19, 57-70; LOVAS 1941-1942, 2. RÉSZ, 15) az 1930-as években, majd Uzsoki András (UZSOKI 1965, 5-85; UZSOKI 1968, 9-21) az 1960-as évek­ben, a közelmúltban pedig T. Szőnyi Eszter (T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom