Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS Takács Miklós - Paszternák István I. Bevezetés (T. M.) Jelen dolgozat előzetes közlemény. Egy na­gyobb lélegzetű, katalógusszerű leletfeldolgo­zás első részeredményeinek összefoglalása. Közreadása talán azzal indokolható a legin­kább, hogy néhány olyan kérdésre szeretnénk ráirányítani a kutatás figyelmét még a teljes feldolgozás elkészülte előtt, amelyek jelentősé­ge feltehetően túlnő Győr, sőt még talán a Kis­alföld 10-16. századi anyagi kultúráján is. Je­len dolgozatnak már csak előadás jellegénél és kötött terjedelménél fogva sem lehet célja a lelőhely(ek)ről múzeumba jutott leletanyag tel­jességének közlése, elébevágva ezzel a terve­zett katalógusszerű publikációnak. Szándé­kunk szerint ez alkalommal csupán néhány, a lelőhely jellemzéséhez elengedhetetlenül szük­séges tárgyat emelünk ki részletesen. 1 A magyar középkori régészet egyik súlyos, de csak igen kevéssé ismert vesztesége a győr­homokgödröki lelőhely megsemmisülése a 19. század végén. Jelenleg sajnos már inkább csak sejthető a középkori városmagtól keletre elte­rülő néhai lelőhely egykori gazdagsága. Hiszen a Homokgödrök egy jelentős hányadát 1850 és 1890 között megsemmisítette az agyag- és a homokkitermelés, majd pedig az addig még bolygatatlan részek a város igen dinamikus, dualizmus-kori iparosításának estek áldozatul. A lelőhelyen a legnagyobb kiterjedésű terep­rendezés az 1870-es és 1890-es évek között zajlott, egy sertéshizlalda valamint a mellette létesült szeszgyár, ill. az igen gyors ütemben terjeszkedő vagongyár építése idején (FISCHER -LOVAS É.N, 132; VÖLGYI 1940, 52; UZSOKI 1968, 5-11; HONVÁRI 1984,25-26). A különböző kutatók, egyes részleteikben egymásnak ellentmondó leírásai, 2 illetve a II. József-kori ún. I. katonai felmérés térképfelvé­tele (1. kép 1) alapján 3 joggal feltételezhető, hogy a néhai lelőhely felszíne topográfiai szempontból meglehetősen változatos lehetett. Egyrészt a Mosoni-Duna partjával párhuzamo­san, nagyjából kelet-nyugati irányban hosszan elnyúlt egy magaspart. Másrészt pedig e háttól délre — attól egy hajdani mélyút által elvá­lasztva — állt több (legalább két!) kisebb, ke­rekded kiemelkedés az országút (azaz a későb­bi Budai út) északi oldalán. Harmadrészt pedig az országút déli oldalán egy további, a 18. szá­zad végén felvett térképen csak bizonytalan kontúrokkal jelzett magaslat sejthető. A II. ka­tonai felmérés 1840-ben készült térképe 4 saj­nos nem segíthet a Homokgödrök topográfiájá­nak tisztázásához, mert végigfut rajta a ,, Ferdinandstadt" felirat. Fontos adatokat tar­talmaz viszont a Borovszky Samu által szer­kesztett Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat Győr vármegyét bemutató kötetének Győr-térképe (1. kép 2). 5 Erről ui. nemcsak a különböző gyárak 19. század végi kiterjedése olvasható le, hanem az is, hogy a Budai út nyomvonala nem követi pontosan a régi or­szágút helyét, attól kissé északabbra, az I. kato­nai felmérésen jelzett mélyút vonalában fut. 6 Az új nyomvonal következtében állhatott elő azon helyzet, hogy az I. katonai felmérésen még az országút északi oldalán álló, szabályta­lanul kerekded alakú, és legalább két csúccsal rendelkező dombvonulat már az Új szállások területére, azaz a Budai út déli oldalára került. Fábry Nándor 1871-ben mérnöki precízséggel felmérte a Homokgödrök egyik „önálló hal­mát", melyet a jelenleg rendelkezésre álló te­Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.

Next

/
Oldalképek
Tartalom