Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)

KORA SZARMATA SÍROK FÜZESABONY HATÁRÁBAN 23 rokban előforduló többi lelet alapján azonban ezek már a 2. század elején megjelenhettek az Alföld északi részében. Gyöngyből készített karék két helyen fordul elő, a 60. és a 150. sírban, bár ez utóbbinál a ruhaujjat is díszíthették az itt talált apró gyöngyök. Tű. A ruha összekapcsolására szolgáló bronz-, illetve vastű, és a szintén ezt a szerepet betöltő fibula a nőknél és a férfiaknál is egyaránt előfordul. A női sírokban, a megfigyelt esetekben a jobb vállnál bronz, illetve egy vasból készült kampós végű, kör átmetszetü, 2-3 cm hosszú tü került elő. A tűk elhelyezkedése alapján egy, a jobb vállon záródó ruhát hordhattak, esetleg fátylat, kendőt tűztek meg vele. Elképzelhető, hogy a tűhöz tartozhatott valamiféle szerves anyagból, bőrből, fából készült zárótag, vagy tok is, mert szabadon megszúrhatta viselőjét (VADAY 1989, 122; FARKAS 1998, 76). Hasonló funkciót tölthetett be az a bronztárgy is, amely a 66. sírban fekvő férfi bal válla mellett került elő. Elképzelhető, hogy ezek a tűk fibulához tartoztak. Fibula. Más szabású ruhadarabra, illetve viseleti módra utalhat a temetőben előforduló bronzfibula, amely a 140. sírban, a szegycsonton, illetve a mellen keresztbe

1

9 feküdt. A fibula elhelyezkedése alapján, egy elölről záródó kaftánszerű ruhát feltételezhetünk. Valószínűleg a viselethez tartozott az a henger alakú gyöngy is, amely a mell alatt, a fibulától alig 10 cm távolságra feküdt, talán gombként funkcionált. E típusú ruhakapcsolók a Kr. e. 1. századtól ismertek már a sztyeppei szarmatáknál is (KOVPANENKO 1986, 37-38). A részben antik, részben más hatásra elterjedt viseletnek sajátos barbár típusai alakultak ki. Az Alföldre betelepült jazigok elsőgenerációs és korai sírjaiból azonban az eddig megfigyelt esetekben hiányoznak a fibulák. A fibulák csak a Kr. u. 1. század végén 2. század elején a római kereskedelem megindulásával jutnak az Alföldre (VADAY 1989, 75), vagy esetleg zsákmányként. Ez azonban mégsem jelentheti azt, hogy a bevándorlással megszűnt ennek viselése. A bevándorló szarmaták elszakadva eredeti piacaiktól a provinciális fajták használatát vették át (KULCSÁR 1998, 52). Az Alföldön eddig a legkorábbi fibulás sírok Mezőcsáton (VADAY 1984,177) és Újszilváson

2

0 (TARI 1994, 260) kerültek elő. A füzesabonyi erősen kopott, töredékes, erős profilú fibula (PATEK 1942,21-26) kétségtelenül a római kereskedelemből származhat. Barbár utánzata nincs. A Duna menti provinciákban az 1. század végén - 2. század elején terjednek el. Ez a típus számszerűen Pannóniában a legnagyobb, ez a provincia lehetett az exportőr. Már dél-orosz területeken is találtak hasonló típust (VADAY 1989, 76), amely valószínűleg a Duna menti kereskedelmi utakon juthatott el oda. Kérdés, mikor gyártották, mikor és hol került hozzájuk és mikor a földbe. A fibula kopott és töredékes volta más alkalmazást is feltételezhet, pl. a halotti lepel összekapcsolását (KULCSÁR 1998, 53). A szűk sírgödör is arra utal, hogy a halottat betekerhették valamibe. Gyöngyök. A temetőben előforduló gyöngyök forma, minőség, és a nyersanyag szempontjából is igen nagy változatosságot mutatnak. Anyag szerint ötféle gyöngy fordul elő a sírokban: karneol, üveg, borostyán, kavics/kerámia és fém. A kis és közepes méretűek, illetőleg formájukban a legegyszerűbb gömbös, vagy nyomott gömbös alakúak dominálnak. A kárpát-medencei szarmata üveggyöngyöket Vaday Andrea tipologizálta (VADAY-SZŐKE 1983, 110-113, 24-25. KÉP; VADAY 1989, 97-104, ABB. 20-25). E temetőben az I. és II. csoportba tartozó gyöngyök dominálnak (Uő. 1983, 24. KÉP). AZ üveggyöngyök különböző típusai általában kevertek egy leletegyüttesen belül. A különböző technikák azonban jellemzőek egyegy kronológiai fázisra. A középméretű gyöngyök a leggyakoribbak. A 150. sír övén található folyatott, illetve inkrusztált gyöngyök főleg a 2. századi anyagban találhatók meg. A ruha díszítésére a kisebb típusokat használták (VADAY 1989,103-104). A kalcedongyöngyök nyersanyaga a Kárpát-medencén belül is megvan, de valószínűbb, hogy keletről jött alapanyagot használtak. A vörösesbarna kalcedon (karneol, almandin, szalagos achát) a kora szarmata női sírokban fordul elő. A legkorábbi gyöngytípus szabály-