Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)
22 FARKAS CSILLA hoz való közelsége, illetve a délebbi sor leleteihez képest kevesebb melléklete mutat erre. A 155. sír viszonylagos sekélysége a váz enyhén zsugorított helyzete, leletbeli szegénysége, a sorokból való kilógása társadalmilag alárendelt helyzetére utalhat. A 150. sírhoz való közelsége miatt akár annak szolgája is lehetett. Viseleti tárgyak, ékszerek Aranytárgyak. A temető legértékesebb tárgyai az arany ékszerek, amelyek a 60. és 150. sírokból kerültek elő. Mindkettőben fiatal nő nyugszik. Sajnos a 150. sírt állatjárat bolygatta meg, így a legtöbb tárgy elmozdult eredeti helyéről. Mindkét sírban eltemetett hölgy aranylemezből készített fülbevalópárt viselt. A 150. sírban talált ékszer kisebb, és záródásában is eltérő, mint ami a 60. sírból került elő. Az első típus egyik végét kampó alakúra formálták, másik végéből pedig egy erre merőlegesen álló hurkot alakítottak ki. A másodiknál, a csőszerűen kiképzett részbe csúsztatható bele a fülbevaló elkeskenyedő másik vége. Az ékszereket kék üvegbetétes rekeszek díszítik, csakúgy, mint a félhold alakú csüngőt. A rekeszek között gúla formába elhelyezett 3^1 granuláció található. Ezek az ékszerek a többi aranytárggyal együtt pontusi eredetűnek tarthatók (VADAY 1989,45). A 60. sírban található arany felvarrható ruhadíszek, flitterek a keleti viselet elemei (KOVPANENKO 1986,39-12; VADAY 1989,73). Feltehetően a fejen levő fátylon, vagy felsőruházaton lehettek (FARKAS 1998, 75-76, 6. KÉP). A hatszirmú virágalakú fiitterek a mell és a lapocka környékén, a háromszög alakúak a ruha ujján, vagy deréktájon (17-18. kép) helyezkedtek el. Vékony aranylemezből készítették őket, kissé domborúak, szegélyüket granulációt utánzó trébelt gyöngysor díszíti. A szarmata kor elején és végén figyelhető meg az ilyen típusú ruhadíszek használata. A 150. sírban feltehetően a nyak környékét díszítették a bordázott lemezből készített aranycsövecskék, vagy aranygyöngyök és egy aranyfüggő. A csüngő nyitott ovális, vagy félhold alakú, bordázott, lapos aranylemezből formált. Két vége ellapított, rajtuk egy-egy kör alakú rekesz, kék üvegbetéttel. Közepénél külön ráerősítve bordázott akasztórész, a csüngő belsejébe egy nyelvecske lóg, kör alakú rekeszdíszítéssel. A bolygatás miatt nem lehetett pontosan megfigyelni, hogy vajon a ruhára felvarrva, vagy egyszerűen felfűzve viselték-e őket, de ez utóbbi a valószínűbb. A lunula, a csüngőfajták között amulettként a nőkhöz kötődik. Előfordulnak már a legkorábbi kárpátmedencei leletanyagban is (VADAY 1980, 94; VADAY 1984,173-174). Az aranyleletek a Kr. u. 1. századi szarmata beköltözés során kerültek a Pontus vidékéről a Kárpát-medencébe. A nemesfémből készült ékszerek, ruhadíszek értéke magas, a megbecsült tárgyak közé tartoztak, és viselőjük rangját jelezték. Nehéz megállapítani a földbe kerülés és a készítés között eltelt időkülönbséget. Eredetileg ékszergarnitúrák kerültek hozzájuk, de később már csak egy-egy darabot találunk a sírokban (KŐHEGYI 1985, 267-351; VADAY 1989, 56). Karperec. Fémből készült karkötők mind a női, mind a férfisírokban előfordulnak, bár az utóbbiaknál ritkább és általában csak egyet viseltek (VADAY 1989, 49; VÖRÖS 1996, 129). A temetőből összesen három bronzból készült karperec került elő. A 150. női sírból kettő, egy-egy mindkét karon, 1 8 és a 66. férfisírból egy, a jobb csuklón. Az első a 150. sírban fekvő hölgy jobb karján lehetett. Egyszerű rugós végű, zárt karperec. A másik, amely a 150. sír bal csuklóján volt, zárszerkezetes, spirálisan csavart huzalkarperec, hurkos-kampós véggel. A zárszerkezetes karperecek ritkák, a sírból ezzel együtt Pontus vidékéről származó arany ékszerek és római(?) importból származó tükör került elő. A harmadik, amely a férfisírból került elő, nyitott végű, kör átmetszetü, bronz huzalkarperec. Végeit szélesebbre kalapálták, rajtuk vésett díszítés található, három hosszanti, kb. másfél centiméteres, párhuzamos bekarcolás, amelyet egy X alakú minta zár le. Az ékszer végének megformálása és a kialakított minta erősen stilizált állatfejre emlékeztet. Vaday Andrea ezeket a típusokat legkorábban a 2. századra keltezi (VADAY 1989, 50-53). A sí-
