Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szőllősy Gábor: „Élire állíva" eltemetett íjak
ÉLIRE ÁLLÍTVA" ELTEMETETT ÍJAK Szőllősy Gábor Az avar és honfoglalás kori magyar íjak formájának és méreteinek rekonstruálására irányuló kutatásaim során több alkalommal találkoztam olyan sírrajzokkal, ahol az íj csontok egymáshoz viszonyított helyzete nem a merev szarvú reflexíjakra jellemző képet mutatta. A csontpárok legtöbbször nagyjából egy egyenes mentén helyezkedtek el. Néhány szerencsésen megmaradt, pontosan megfigyelt és jól dokumentált lelet alapján biztosra vehető, hogy egyes esetekben az íjat olyan módon helyezték a sírba, hogy az íj csontok síkja a sírfenékre merőleges volt. Az ilyen esetekből szeretnék bemutatni néhány jellemző példát a teljesség igénye nélkül. Célom felhívni a figyelmet a jelenségre, és ez alapján felvetni bizonyos leleteknek az eddigiektől eltérő értelmezési lehetőségét. Dere kegy h áz-Patakifóld Lóval, íjjal, nyilakkal eltemetett kora avar kori harcos sírja (Csallány 1938-39, 116-120). A közlemény szövege csak a fej felőli íjvégcsontok helyzetét részletezi, de a közölt sírrajzról (1. kép) és a sír fényképéről is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a láb felőli íjvégcsontok az élükön álltak. A szöveg nem tér ki az íj markolatcsontjainak helyzetére sem. Bár a fényképen meglehetősen rosszul látható, a sírrajz alapján valószínűsíthető, hogy a két trapéz alakú oldallemez az élén állt, a piskóta alakú középlemez pedig a lapján feküdt. Sajnos nem derül ki, hogy a ragasztási felület felfelé vagy lefelé nézett, így nem dönthető el, hogy az íjnak a szarus vagy az inas lapja nézett-e a sírfenék felé. (Kissé zavaró az is, hogy az eredeti ásatási dokumentációban 1 négy darab markolatcsont szerepel.) Az élén álló alsó íj végcsont pár esetében nem említi a szerző, hogy az ideghornyok merre néztek, így nincs semmilyen további támpont annak eldöntésére, hogy az íjnak az inas vagy a szarus lapja volt-e alul. Az íj felső szarvának csontlemezei az oldallapjukon feküdtek, ideghoronnyal a koponya felé. Feltételezésem szerint ez a helyzet a sír betemetése során a föld nyomása által okozott deformálódás, esetleg törés következtében jött létre. Szegvár-Oromdűlő 626. sír 2 íjjal eltemetett kora avar kori harcos sírja, részleges lovas temetkezés. A nagyon pontos, részletes, sőt, „térhatású" sírrajzon látható, hogy az íj markolatát borító három csontlemez eredeti helyzetben maradt. A két oldalsó lemez síkja nagyjából merőleges a sírfenékre. A harmadik csontlap a két másiknak a felső élével érintkezik. Ebből az következik, hogy az íjat a szarus lapjával felfelé helyezték a sírba, az íjvégek helyzete alapján valószínűleg ajzatlanul. Lőrinczy Gábor szíves szóbeli közlése szerint az íjat a lóbőr és a sír oldalfala közé tették. Boly-Sziebertpuszta 55. (ló) sír Csonka lovassír kengyelekkel, lószerszámveretekkel, íjjal és tegezzel (PAPP 1962, 163-193). Csak a lósír maradt meg, az ember sírja elpusztult. A közlemény szövege szerint: ,,A sírgödör jobbszélén, a gödörfalhoz szorítva, egymástól 55 cm távolságban, egy-egy íjkar merevítő csontlemezpár ..." A közölt sírrajzon (2. kép) jól látható, hogy az íjat a lótetem és a sírfal közé helyezték, ahol olyan keskeny volt a hely, hogy csak „élire állítva" fért el. Bácska-Topolya-Bánkert/Backa Topola 48. sír A váll és a combok közötti területen erősen bolygatott késő avar kori sír (FÁBIÁN-RICZ 1993, Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.
