Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Fórizs István - Pásztor Adrién - Tóth Mária - Nagy Géza: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához III. Az üveggyöngyök zárványai
AVAR KORI ÜVEGGYÖNGYÖK.. 153 don megolvasztották. A korlátozott olvasztás ellenére az üvegszerkezetű rész homogén lett, hiszen a felhasznált nyersüveg már homogén volt. Ezért nem találunk kvarc vagy földpát szemcséket üveggyöngyeinkben, mert azok az első (nyersüveg) olvasztáskor mind föloldódtak. (Pb,Sn)-oxid A sárga üveggyöngyökben rengeteg 1-30 |im átmérőjű (Pb,Sn)-oxid zárvány van (7. kép 5). A szakirodalom alapján ( H enderson 1985; Veritá 1995) egyértelműen állíthatjuk, hogy ezek a fémoxid zárványok adják az üveggyöngynek a sárga színt. Ez összevág azon megfigyeléseinkkel, hogy a sárga gyöngyök nagy része teljesen vagy részben elmállott (devitrifikálódott) és a mállott gyöngyök színe ugyanolyan mint a mállatlanoké. A mállott gyöngyökben az (Pb,Sn)-oxid szemcsék változatlanok maradtak, sem a kémiai összetételük sem kristályos szerkezetük nem változott meg (elektron-mikroszondával a kémiai összetételt, röntgediffrakcióval pedig a kristályos szerkezetet ellenőriztük). Mivel ezek a változatlan állapotban maradt szemcsék adják az ép gyöngyök színét, a mállás nem változtatott az üveggyöngy színén. Ezen zárványok nem sajátalakúak, ami arra utal, hogy nem olvadékból kristályosodtak ki, hanem többé-kevésbé megőrizték eredeti alakjukat. Feltehetően a fentebb említett vörös opak üvegekhez hasonlóan itt is készítettek egy nyersüveget, amit porítottak, összekeverték az (Pb,Sn)-oxid szemcsékkel, majd annyira olvasztották meg, hogy ezek a színadó szemcsék ne olvadjanak meg, ne elegyedjenek az üveggel. 15. századi muránói (velencei) receptes könyvekből idézik a sárga zománc előállításának módját (VERITÁ 1995, 87). Az ott leírtak sokban illenek az általunk vizsgált sárga üveggyöngyökben találtakra. A receptes könyvből idézett készítési mód a következő: először készítenek egy ólom-szilikát nyersüveget; továbbá fémólom és fémón nem 1:1 arányú keverékének pörkölésével készítenek egy fehér színű ólom-ón-oxid anyagot. A porított ólom-szilikátot összekeverik az ólomón-oxiddal és összeolvasztják, de csak mérsékelt hőmérsékleten, hogy a színezőszemcsék ne olvadjanak meg és ne elegyedjenek az üvegszerkezetű mátrixszal. A receptes könyv szerint ugyanilyen módon készítették a fehér opak zománcot (=üveget) is, a különbség az volt, hogy az utóbbihoz Na-Ca-szilikát nyersüveget használtak és nem ólom-szilikátot. Veritá szerint a Na-Ca-szilikát üveg alkalmazásakor az ólom-ón-oxid szemcsékből az ólom rögtön elegyedett az üveggel és a maradék ón-oxid szemcsék adták a fehér színt az üvegnek. A sárga üveg előállításánál azért használtak ólom-szilikát üveget, hogy az ólom-ón-oxid szemcsékből ne oldódjon ki az ólom, maradjon meg az eredeti összetétele, ami sárga színt ad az üvegnek. Az általunk vizsgált sárga opak üvegeket is hasonlóan készíthették azzal az alapvető különbséggel, hogy nem tiszta ólom-szilikát üveget használtak, ugyanis mi jelentős Na és Ca tartalmat (1. táblázat) határoztunk meg mind a budakalászi mind a Szegvár-sápoldali sárga üveggyöngyökben. Elképzelhető, hogy jelentős mennyiségű ólmot adagoltak a Na-Ca-szilikát nyersüveghez, és ezzel akadályozták meg a színadó szemcsékből az ólom kioldódását. A vizsgált gyöngyökben az (Pb,Sn)-oxid zárványok közti üvegszerkezetű rész kémiailag homogén, amiből arra következtetünk, hogy az ólmot a nyersüveghez adalékolták és nem az üvegpor és az ólom-ón-oxid szemcsék keverékébe. Az utóbbi esetben ugyanis inhomogenitásokat kellene megfigyelnünk. A sárga üveggyöngyök üvegszerkezetű részének (mátrixának) és a színadó (Pb,Sn)-oxid zárványoknak az elektron-mikroszondával meghatározott összetételét az 1. táblázatban mutatjuk be. A budakalászi és a Szegvár-sápoldali leletekre vonatkozó adatok közötti legfeltűnőbb különbség, hogy a színadó szemcsékben az Pb0:Sn0 2 arány szignifikánsan különbözik. Ez arra enged következtetni, hogy a két leletegyüttes más-más műhelyben készült, azonban ezen megállapítás helyességét még további gyöngyök elemzésével kell ellenőrizni, hiszen a Szegvár-sápoldali leletek közül csak egyetlen (Pb,Sn)-oxid zárvány elemzése történt meg.
