Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Bálint Marianna: Az avarkor kőbetétes övei
AZ AVARKOR KŐBETÉTES ÖVEI 127 övgarnitúrák a Dunántúl északi részén kerültek elő. Az átokházi típusú leletek a Duna-Tisza köz déli részén fordulnak elő. A legkésőbbi és a legnagyobb számban előkerült négyzetes övveretek viszont a megnövekedett, teljes közép avar kori szállásterületen ismertek. A kőbetét és rekesz övön való megjelenését a hun fémművességi körhöz vezetik vissza. Csallány Dezső a kőbetétes övek Kárpát-medencében való megjelenését a pontuszi-hun birodalomból kiszakadó kuturgur néptörzsek megjelenésével kapcsolja össze (Csallány 1946-48,356). Garam Éva a közép avar kor elejére több népcsoport beköltözésével számol, ezek egyike, amely az öweretek kőbetéttel történő díszítését hozza magával (Garam 1976,140). Ennyi tipológiai és kronológiai elemzés után nézzük meg közelebbről ezeket az üvegbetéteteket. A kunbábonyi leletet kivéve valamennyi övön kék színű, ez pedig szerintem nem lehet véletlen, és hogy a kunbábonyi pedig piros, annak is megvan a maga oka. Az emberek életét mind a mai napig szimbólumok egész sora szövi át. A szimbólumok között létezik olyan, ami egyetemes érvényű, jelentése széles körben elterjedt, és létezik olyan is, amelynek jelentését csak szűkebb körben, kisebb közösségen belül ismerik. Az emberiség története során számos szimbolikus jelentés társult a színekhez (Jankóvich 1990,205-206; Cooper 1995, 39-41; B iedermann 1996,194). A szimbólumrendszerekben a színeknek jelentős szerepe van. Különösen érvényes ez a védő szimbólumok esetén, amikor is a felhasznált anyag színe pontosan meg volt határozva. Az ókori Egyiptomban szigorúan kialakult rend határozta meg azt, hogy mit milyen színre szabad festeni (Kákosy 1993, 293-294). A színeknek az emberre való erős pszichikai és élményhatása majd azonnali képzettársítást keltő funkciója egyetemes érvényű szimbolikus jelek létrejöttét eredményezte (Erdélyi 1961,175). A mi esetünkben a színek ásványokon, illetve az azt helyettesítő üvegen keresztül jelennek meg. Az ásványokhoz és drágakövekhez is szinte minden kultúrkörben számos babona kapcsolódik. A drágaköveket mindig titokzatosság övezte, ezért szolgáltak amulettként, talizmánként. Védelmet kínáltak a szellemekkel és barátságra hangolták az angyalokat meg a szenteket. El tudták hárítani a gonoszt és meg tudták őrizni az egészséget, enyhítették a mérgek hatását, és gátolták a ragályt. Kegyes hangulatra indították a fejedelmeket és hazavezették a tengerjárókat (Schumann 1994, 8). Dolgozatomban azzal a közép-ázsiai kultúrkörrel szeretnék kicsit részletesebben foglalkozni, amellyel a Kárpát-medencébe a közép avar korban beköltöző népcsoportok kapcsolatba kerülhettek. Ezen a területen már az ókorban kialakult a kék színű ásványok tisztelete, amelyeket elsősorban az istenekhez, az égi szférához társítottak (Pál-Újvári 1997, 245). Itt szeretném megjegyezni, hogy a kék szín számos esetben a végtelenség, elérhetetlenség, az istenek színe. A magyar nyelvben is sokáig nincs is külön szó erre a színre, körülírva használják — az ég színe — így keltve titokzatosságot a kék szín körül (Erdélyi 1961,584). Az ókori görög filozófusok is megemlékeznek a drágakövekről, köztük a türkizről, amely a legelterjedtebb kék színű drágakő KözépÁzsia területén, különösen szúrt vagy vágott sebre kitűnő gyógyír (Cserjési 1913,43). A perzsa, majd később az arab és török hiedelemvilágban a kék színhez a gonosz rontó erőket társították és ellenük való védekezés gyanánt hordtak kék színű gyöngyöket a nyakukban (Fél 1935, 15), illetve kék színű türkizköves gyűrűt talizmánként (Erdélyi 1961, 587). A türkizről azt tartották, hogy viselőjére szerencsét hoz. A mohamedánok a varázserő növelése céljából a Koránból idézett egy-egy szót is véstek a kőbe (Dudichné-Koch 1935, 38). írásos feljegyzés is maradt ránk, hogy a szír népeknél a legalsóbb társadalmi csoportba tartozó emberek is törekedtek arra, hogy ha a legolcsóbb foglalatban is, de tartsanak maguknál a rossz szellemek ellen türkizt (Dudichné-Koch 1935, 269-270). A türkizhez kapcsolódó babonák később kiegészültek. Nemcsak ékszereket, hanem kardokat, nyergeket, zabiákat és más használati tárgyakat is díszítenek vele (Cserjési 1913, 27). Előszeretettel díszítették az arab kultúrkörben a harcosok kék színű kövekkel fegy-
