Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Bálint Marianna: Az avarkor kőbetétes övei

128 BÁLINT MARIANNA vereiket szúrás, vágás elkerülése céljából (DUDICHNÉ-KOCH 1935, 38). A türkiz domborúra csiszolva egyike volt a Kelet legkedveltebb drágaköveinek. A színe égszínkék, kékeszöld. Különböző környezeti hatásokra színe kifakul. A természetes körülmények között bekövetkező színváltozás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mágikus erőt tulajdonítsanak ennek az ásványnak (DUDICHNÉ-KOCH 1935, 269). Valószínűsíthetjük, hogy a türkiz az egykori Perzsia területéről került Európába. Elnevezése a turkoz-törökkő szóra vezethető viszsza, de származhat a turkesztáni hegység nevéből is (RÉTHY 1990, 165). A legszebb színű, legsötétebb árnyalatú türkizeket Irán, az egykori Perzsia területéről ismerjük. A szakkifejezések között elterjedő „perzsa türkiz" nem a drágakő származási helyére, hanem kiváló minőségére Utal (DUDICHNÉ-KOCH 1935, 268). Közép-Ázsia vidéke nagyon gazdag ásványés drágakőlelőhelyekben (2. kép). A leghíresebb bányák a Himalája hegység előterében felhalmozódott törmelékanyag kiaknázására települtek. Itt a felszínhez közel kevés energiabefektetéssel, olcsón tudtak az elsőrendű nyersanyaghoz hozzájutni. Ezen bányák közül (Nispur, Badahsan) többet az ókor óta folyamatosan használnak (AJNI 1983, 8). Mind a mai napig itt találhatóak a leggazdagabb drágakőlelőhelyek (CAMCOHOB-TyPHHrE 1984, 52-53; 172-176). Az itt található geológiai formáció is a türkizről kapta a nevét (CAMCOHOB-TYPHHEE 1984, 189). Kínai forrásokban maradtak fenn utalások a közép-ázsiai ásványbányákról, illetve türkizkereskedelemről (AJNI 1983, 7). Elsősorban a szogdokat említik a források, akik igen magas kézműves technikával rendelkeztek. Ezüstből készült használati tárgyaikat, fegyvereiket előszeretettel díszítették türkizzel. A szogd kézműipari termékeket nagy mennyiségben vásárolták a szomszédos nomád népek is (BELENIZKI-BELOUS 1980; AJNI 1983,7). Az ily módon díszített öveket és fegyvereket láthatjuk viszont a pendzsikenti és badahsani falfestményeken (EEJIEHHIJKHH 1959, Ta6. XIV; 1973, 19. 20. 21. K.; IIIHIÜKHH 1963, Ta6. XIV. 160-161). Az ábrázolt ruházat jellegzetessége, hogy a kaftánt átfogó övet drágakövekből készült betétekkel díszítik (BELENIZKI-BELOUS 1980, 43). Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy ezeken a képeken szerepelnek olyan alakok, akiknek nincs övük, vagy a festmények hiányzó részei miatt nem dönthető el, hogy járt-e nekik öv. Ezekben az esetekben megfigyelhető az, hogy ezek az emberek a nyakukban hordanak valamilyen drágakőből készült amulettet (BELENIZKI-BELOUS 1980,101). Valószínűsíthetjük, hogy ebből a kultúrkörből származik a fegyverek türkizzel történő díszítése, amely szokást ismerték a közép avar korban a Kárpát-medencébe beköltöző népcsoportok is, és valószínű, hogy a hozzá fűződő babonás szokások miatt viselték. Akkor most térjünk vissza a Kárpát-medencébe. Az első kérdés, ami felvetődik az emberben, hogy itt miért üveg? Erre kétféle magyarázatot adhatunk: Az első szerint a közép avar korban a Kárpát-medencébe beköltöző népcsoportok a nagy távolság, vagy bizonyos kereskedelmi utak lezárulása következtében nem tudnak hozzájutni a türkizhez. A kőbetét színéhez viszont ragaszkodnak, amely a szín nagyobb szerepét hangsúlyozza. Az ókori Egyiptomban is előfordult, hogy a drága, nagy távolságból beszerzett ásványokat, drágaköveket a megfelelő színű üvegpasztával helyettesítették. Ez a jelenség a fáraóknak készült tárgyakon is megfigyelhető (KÁKOSY 1993,296). Ez a momentum utalhat arra is, hogy ezeket az öveket már a Kárpát-medencében készítették. A másik lehetséges magyarázat viszont az üvegnek mint anyagnak a szerepét emeli ki. Az üvegnek mágikus erőt elsősorban a kelta, germán hiedelemben tulajdonítottak (HAEVERNICK 1968). A kék színű kőbetét fegyveröveken kívül gyakran jelenik meg kardfüggesztők, kardszerelékek díszeiként. így például a kunbábonyi lelet esetén (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Taf.v.), ahol talán a magas méltóság rangjának megfelelően kapott piros színű gránátokat az övére. Ugyanis a piros szín csak a legmagasabb rangú személyeknek járt, Bizáncban csak a császárnak (LÁSZLÓ 1970, 77). Ez a jelenség talán utalhat arra, hogy Kunbábonyban egy kagánt temettek el. Hasonló jelenség megfigyelhető néhány hunkori készítmény esetében is. A hunko-