Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Balogh Csilla: Avar kori padmalyos sírok a Duna-Tisza közén
114 BALOGH CSILLA na-, fülkés és padmalyos síroknak van egy közös jellemzőjük, az elhunyt védelme, elválasztása az aknától bőrrel és/vagy fával (LŐRINCZY 1994,319). A padmalyos sírok kivétel nélkül mind egy egyén eltemetésére szolgáló sírépítmények. 11 Ezekben egyaránt temettek nőket, férfiakat és gyermekeket, általában hanyatt, nyújtott helyzetben. Van adat koporsós temetkezésről, lepelbe csavarásról is, de a leggyakoribb ezek hiánya. A sírokat szegényes, keltezésre kevésbé alkalmas leletanyag jellemzi, ezért a temetőkön belüli időrendjük, sőt sajnos az avar koron belüli relatív kronológiai helyzetük meghatározása nehézkes. Ezek a sírok olyan temetőkből kerültek elő, amelyeknek megnyitása az avar szállásterület Duna-Tisza közére való 670 körüli kiterjesztéséhez köthető, de használatuk a leletanyaguk alapján felmegy a 8-9. századig. A kerepesi J. sír kisgömbös fülbevalója és lant alakú csatja (TÖRÖK 1973, 6. ÁBRA 18., 19), a bácskaszokoláci 35. sír lemezes övgarnitúrája ( RITZ 1995, 474) és a városföldi 42. sír nagygömbcsüngős ezüst fülbevalója alapján e sírokat a hosszú életű temetők korai részébe helyezzük, és azokat a 7. századra keltezzük. Az egyetlen kivételt a szokoláci 23. sír öntött bronz lyukvédője és szíj vége jelenti ( RITZ 1995,474). A Duna-Tisza közi padmalyos sírok tárgyalásakor végezetül külön ki kell emelnünk a városföldi 41. sírt (7. kép). A kisméretű (Hs.: 107 cm, Szs.: 59 cm, Mé.: 61 cm) lekerekített sarkú, téglalap alakú folt bontásakor a függőleges oldalú, egyenes aljú akna jobb oldalában került elő a be nem roskadt, ívelt boltozató és oldalú, vízszintes fenekű kis padmaly (Hp.: 105 cm, Szp.: 47 cm, Map.: 31 cm). Sem az aknában, sem a padmalyban temetkezés nyomát nem találtuk, ezért ezt a sírt jelképes temetkezésnek határoztuk meg. A gyarapodó avar temetőfeltárásokban gyakrabban találkozunk jelképes sírokkal, temetőnként számuk általában egy-kettő. 1 2 Ennek ellenére jelenlegi ismereteim szerint üres, vagyis feltehetően jelképes, padmalyos kiképzésű sír a városföldi síron kívül nincs. 1 3 A fentiekből világosan kiderül, hogy a tiszántúli kora avar és a Duna-Tisza közi középavar padmalyos sírok között tájolás és rítus szempontjából olyan jelentős különbségek mutatkoznak, hogy a két csoportban bizonyos tekintetben közös kulturális gyökerű, de másmás etnikumtöredéket feltételezhetünk. Az avar kori padmalyos sír eredete Csallány Dezső korai munkájában még nem tett különbséget a padmalyos és a fülkesírok között, és azokat a középkori kirgiz és mongol párhuzamok alapján a közép-ázsiai eredetű, mongol vonásokat is mutató avarsághoz kötötte (CSALLÁNY 1939). Később a padkás (padmalyos) sírt a fülkesír egyik változatának tekintette, és a fülkesíros temetkezés szokását már nem általában Ázsiából, hanem a Volgától keletre eső területekről eredeztette (CSALLÁNY 1956, 49-50). Harmatta János egy akadémiai hozzászólásában a volgai-bolgárok padmalyos sírjaira utalt, s ezek alapján a fülkesíros temetőket a kutrigur-bolgárok hagyatékának határozta meg (HARMATTA 1954, 205). Török Gyula 1973-as cikkében már nem együtt tárgyalja a padmalyos- és a fülkesírokat. Szinicin és Szmirnov Alsó-Volga vidéki ásatásairól idézett szarmata kurgánok padmalyos és fülkés sírjait, amelyekből a magyarországi kora avar leletekhez hasonló tárgyak kerültek elő. 1 4 E későszarmata párhuzamok alapján az orosz kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy egyes szarmata törzsek a 4. századi hun mozgalom után az Alsó-Volga vidékén továbbéltek egészen az 5-7. századig. Török szerint esetleg ezek közül szakadtak ki a Kárpát-medence korai avar fülkesírjaiba temetkezők, akik magukat kutriguroknak nevezték és az avarokhoz való csatlakozásuk 558 körül történhetett. Majd később, a 7. században egy újabb népmozgás az Alsó-Volga vidékéről egy újabb néptöredéket mozdított ki, akik már a 7. századra jellemző leletanyaggal hozták magukkal a Kárpát-medencébe a padmalyos temetkezési szokás hagyományát (TÖRÖK 1973,130-131). Logikusnak látszó gondolatmenete feledésbe merült. Az azóta előkerült leletek fényében elképzelései mindenképpen módosításra, kiegészítésre szorulnak.
