Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Balogh Csilla: Avar kori padmalyos sírok a Duna-Tisza közén

AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA-TISZA KÖZÉN 113 A Duna-Tisza közi padmalyos sírok értékelése Jelenlegi ismereteink alapján területünkről hat lelőhelyről (9. kép) összesen 23 padmalyos sírt vonhattunk vizsgálat alá. Bár az egyes temetőkben az előkerült sírok számához viszonyítva e sírtípus ritkán fordult elő (1. táblázat), mégis egységes szempontok szerint vizsgálva több lényeges, közös jellegzetességet tapasztaltunk e temetkezési formával kapcsolatban. A sírok temetőkön belüli elhelyezkedését vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok egyik esetben sem alkottak külön csoportot. Tájolásuk NYÉNY-KDK, vagyis irányításuk sem különbözött a temetők többi temetkezésétől. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt, hogy épp ellentétes tájolás jellemzi a Tiszántúlon előforduló kora avar padmalyos sírokat, amelyeknél az uralkodó tájolás az ÉÉK-DDNY, ami egyébként általánosan jellemző irányítás a tiszántúli kora avar népesség temetőiben (LÖRINCZY 1992a, 164-165). A vizsgált temetkezéseknél a sírfoltra vonatkozóan adatunk csak a városföldi sírokról volt. A löszös homokban jelentkező keskeny téglalap alakú, homogén szerves betöltésű sírfoltok valamely hosszanti oldalához humuszos betöltésű, szabálytalan folt kapcsolódott. Szerkezeti szempontból nemcsak a vizsgált sírok, hanem a Kárpát-medence összes padmalyos sírja azonos. A padmalyos sírok két részből állnak. Felülről téglalap alakú, függőleges oldalú aknát ástak le, amelynek mélysége a mai felszíntől 30-150 cm között változik. A gödör hossza és szélessége függött az eltemetett magasságától és életkorától, de nem tért el a korszak többi temetkezésének méreteitől. A Duna-Tisza közén található padmalyos sírok közös jellemzője, hogy az akna mindig üres. Ez markáns sajátossága a régiónak, s lényeges különbség a tiszántúliakhoz képest, mert azoknál az aknából gyakran részleges állattemetkezések kerültek elő (LÖRINCZY 1994, 319). Az oldalfülkét az akna egyik hosszanti oldalába ásták be, gyakrabban a jobb oldalba. A padmaly kialakításának több formáját alkalmazták. Mindez annak ellenére megállapítható volt, hogy a városföldi 41. sír kivételével a vizsgált sírok mindegyikében a padmaly boltozata részben, vagy egészében leszakadt. Azonban ezeknél is következtethetünk az üreg egykori magasságára akkor, ha a váz feletti homogén szerves réteg vastagságáról van adat, mert ez nem más, mint a leszakadt boltozat. Eszerint a fülkék magassága 25^0 cm között változott. Az oldalfülkét vagy az akna aljával egy szintben vágták be, és alját kissé teknőszerűre formálták, vagy az aknából rövid ferde lemenetet kialakítva vájták ki az üreget.

1

0 A vizsgált esetekben sehol nincs arra vonatkozó megfigyelés, hogy az aknát és a padmalyt bármilyen szerves anyaggal elválasztották volna. Éppen ellenkezőképpen, a bácska-szokolaci és a városföldi temetőre alapozva határozottan állíthatjuk, hogy nem választották el egymástól a sír két részét. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a fülkesírok problematikájának összefoglalásakor Lörinczy Gábor ezzel ellentétben arra hívja fel a kutatás figyelmét, hogy a tiszántúli kora avar temetőkben előforduló akLELŐHELY PADMALYOS SÍR nő férfi gyermek összes FELTÁRT SÍROK

9 Bácska-Szokolac/Backi-Sokolac 4 5 2 11 ? Hajós-Cifrahegy 1 1 2 169 Kerepes 1 1 2 11 Kunpeszér-Felsőpeszéri út, Homokbánya 1 1 31 Madaras-Téglavető 1 1 89 Városföld 4 1 6 32 1. táblázat