Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Balogh Csilla: Avar kori padmalyos sírok a Duna-Tisza közén
AVAR KORI PADMALYOS SÍROK A DUNA-TISZA KÖZÉN Balogh Csilla Ha visszatekintünk az elmúlt közel száz év régészeti kutatására, világosan látszik, hogy ebben az avar kor kutatása mindig is frekventált helyet foglalt el. Erre mutat az a sok ezer avar kori sír, ami napjainkig feltárásra került a Kárpát-medence területén. Az érdeklődés homlokterébe sokáig a tárgytipológia, majd később a tipokronológia került, magukra a temetkezési szokásokra kevesebb figyelmet fordítottak, leginkább csak a jelenségek leírására került sor. A 70-es évektől valamelyest változott a helyzet: a pontosabb ásatási megfigyelések gyarapodásával, részletes dokumentáció készítésével, egy-egy szűkebb témát feldolgozó cikk és tanulmány megjelenésével gazdagodtak ismereteink a temetkezési szokásokról. 1 Az avar korban általános aknasírok mellett ritkábban előforduló fulkesírokról jelent meg összefoglaló tanulmány, 2 azonban sem az egyvagy kétoldali padkás, sem pedig a jóval kisebb számban előkerülő padmalyos sírokkal eddig átfogóan nemigen foglalkozott a kutatás. Az M5-ÖS autópálya építését megelőző leletmentések során 1997 nyarán Városföld (Bács-Kiskun megye) határában egy 7. századi avar temetőben mi is találtunk néhány padmalyos sírt. A temető feldolgozása közben szembesültem azzal a problémával, hogy e viszonylag ritka sírtípus kérdései napjainkig megoldatlanok. Az anyagközlő cikk keretei alkalmatlanok voltak arra, hogy abban a padmalyos sírokkal alaposabban foglalkozzam. 3 Kutatástörténeti áttekintés A Kárpát-medencében avar kori padmalyos sírok első említésére a fulkesírok korai összefoglalásánál került sor 1939-ben. Csallány Dezső e tudománytörténeti jelentőséggel bíró munkájában nem tett különbséget a fülkés és a padkás, ill. a padmalyos sírok között (CSALLÁNY 1939, 132-133). Kiderült ez abból, hogy a fulkesírok keleti párhuzamainak tárgyalásakor mongol és kirgiz példák mellett forrásként Piano Carpini Ferenc-rendi szerzetest idézi, aki mint pápai követ kánválasztó kurultajra érkezett Batu kán uluszába, és 1246 és 1257 között született művében a mongolok temetkezéséről a következőket írja: „ Titokban a mezőre mennek, a füvet gyökerestől eltávolítják és nagy gödröt csinálnak. A gödör egyik oldalán barlangszerű fülkét vájnak.[...] A halottat pedig oldalfülkébe helyezik olyan tárgyakkal együtt, amelyekről előbb említés történt, [...j Azután betemetik a temetőfulke előtti gödröt. Tetejére követ helyeznek úgy, hogy később ezt a helyet ne lehessen megtalálni." Ez a plasztikus leírás nem más, mint egy padmalyba temetés dokumentálása. Csallány Dezső későbbi kutatásainak fényében módosította megállapítását, és a padmalyos sírt a fulkesír egy változatának tartotta (CSALLÁNY 1956,49-50). Ezt követően Kovrig Ilona a század elején feltárt csókái sírok közlésében a fülkesírok analógiáit keresve megjegyezte, hogy a mokrini temetőben a fülkés és a padmalyos sírok együtt fordulnak elő, és ezek a temetkezések leletanyagukban nem különböznek a temető többi sírjától (KOVRIG-KOREK I960, 268). A padmalyos sírok problematikájának kutatásában Török Gyula 1973-ban megjelent cikke jelentette az első mérföldkövet. A kerepesi avar sírok közlésekor élesen elkülönítette a padmalyos sírokat a fülkésektől, mert azok szerinte leletanyaguk, tájolásuk, kronológiai helyHeves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.
