Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Bevezetés (Vaday Andrea)
8 VAD AY A. osztották meg a feltárandó területet. A fentebb említett - 97,1 km-től nyugatra eső - szakasz már Domboróczki László feltárási területe, a földút és az autópálya nyomvonal keresztezéséig. A fennmaradó szakasz feltárása volt a mi feladatunk, azaz egy - a felszíni nyomok alapján megállapított - lelőhely keleti részének töredéke (13. lh.) és egy másik, szomszédos, külön lelőhelynek minősített terület (14. lh.). A két feltárandó rész között mintegy 100 m-es leletmentes sáv húzódott a felszíni nyomok alapján. A kijelölt feladatnak megfelelően ez a terület régészetileg intakt lévén a felszínen - nem kellett volna feltárni. 4 A leletmentést közvetlenül megelőző időben végzett terepbejárás és a domborzati adottságok alapján azonban úgy ítéltem meg, hogy a nyomvonalba eső felszíni leletmentes sáv nem lelőhelyhiányt jelent, hanem itt kevésbé kopott le a felszín, s így a régészeti objektumok mélyebben fekszenek, a szántás nem bolygatta meg őket. Éppen ezért a feltárást teljes nyomvonal szélességben elvégeztem. Erre indok volt a pálya nyomvonala melletti - kissé távolabb eső részek - terepbejárása, amely alapján szintén összefüggő régészeti fedettséget lehetett feltételezni erre a szakaszra is. 5 A feltárás során bebizonyosodott, hogy a terepbejárási jelenségek értelmezése és az ásatási tapasztalat között jelentős eltérés áll fenn. A terület ugyanis a korábban régészetileg nem fedett területen volt a legfedettebb! 6 Teljes nyomvonal feltárást folytattunk tehát. A fent megjelölt szakaszra gyakorlatilag egy lelőhely (14. sz.) illetve a 13. sz. lelőhely nyugati vége esett. A feltárás során kiderült, hogy a felszíni nyomok által kirajzolt két lelőhely nem felel meg a feltáráson dokumentált lelőhelyeknek. Az ásatás 1994. július 20-tól 1994. október 12-ig folyt. Részt vett rajta munkatársként Florin Gogältan a kolozsvári (Cluj-Napoca, Románia) Régészeti Intézetből. 7 JEGYZETEK 1 Hazánkban igen kevés az olyan terület, amelyről kijelenthetjük, hogy nincs régészeti fedettsége. A fedettség mértéke azonban mind történeti-régészeti korszakonként, mind tájegységenként változó. De miután egy leletmentésnél nincs korszakonkénti súlyozási lehetőség, a különféle történeti korok a feltárás során egy felületen együttesen jelentkeznek, még jobban megnövelve a fedettséget. A telepek viszonylag jól észlelhetők a terepbejárások során, a temetőkkel azonban más a helyzet. Ha a felszínen sírok anyaga látszik, akkor a temető már feltehetően nagyrészt megsemmisült. 2 A teljes nyomvonal feltárás igen magas költségvonzata és az építkezést lassító tényezője viszont elviselhetetlenül nagy terhet róna a beruházóra. 3 A magnetikai térképek a lelőhely jellegére, kiterjedésére és az objektumsűrűségre, míg a talajfúrás szakmailag is interpolálható rétegsort adhat, informálhat a talaj felszínén nem észlelhető, humusz alatti szerkezetéről és a feltárás várható nehézségéről (Pl. szikes talaj, erősen kötött agyagos talaj, réti talaj, kavicsréteg, homok stb.). 4 Ez mintegy 600-650 m 2 feltárási megtakarítást jelentett volna. 5 Miután nagy munkagépekkel dolgoztam, a gépek fordulási és mozgásútjait biztosítandó amúgy is a munkaterületbe esett volna ez a 100 m-es sáv. 6 Itt tehát egy rövid szakaszon a nyomvonalon belül tesztelhettük a korábban jelzett tervezési bizonytalansági tényezőt. A gyakorlati teszt alapján megállapíthattuk, hogy lényeges különbség van/lehet a bejárás/ok alapján meghatározott lelőhely és a bontási felszínen jelentkező és dokumentálható - földmunkák és talajerózió során pusztult vagy sérült lelőhely között, nemcsak kiterjedés, de korszak és lelőhelytípust illetően is. 7 Elsőként köszönetet szeretnék mondani Szabó J. József (Eger, Dobó István Vármúzeum) kollegámnak a segítségért, amit mind az ásatás előkészítésében, mind a későbbi munka során nyújtott. Az ásatáson számos budapesti és szegedi régész hallgató vett rész, munkájukért ezúton mondok köszönetet. Külön köszönet illeti Nagy Andrea régész hallgatót, a feltáráson, a dokumentációs munkában és a feldolgozásban való részvételéért.
