Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

A lelőhely és az ásatási módszer leírása (Vaday Andrea)

A LELŐHELY ES AZ ASATASI MÓDSZER LEIRASA Vaday Andrea A lelőhely a Mátrától délre fekszik, - ma már alig észlelhető - déli irányú lejtését a hegység közelléte indokolja. Az egykori talajfelszín részben eltér a maitól. A gépi talaj munkák során egyforma mélységben távolítottuk el a szántott talajt. A mezőgazdasági munkáktól bolygatatlan részen azonban jól látszott, hogy egykor a terület déli, délkeleti részén kisebb dombvonulat húzódhatott. A feltárt felületen az eredeti felszín kb. 40 cm-t emelkedhetett dél felé 60 m-es szakaszon.

1 A terepbejáráson a nyomvonalon kívül, a feltételezett egykori dombvonulaton igen sok volt az avar szórványanyag, ami a felület intenzív pusztulására utalt. A feltárandó területet, kb. a 97,440-97,450 nyomvonal km-nél egy észak-dél irányú földút szelte át.

2 Ettől keletre átlagosan 130-150 cm magas fiatal napraforgó tábla, nyugatra pedig lábon álló gabona volt. Az ásatás kezdetekor az utóbbiban nem tudtuk bejárni a terepet. 1. Talajtani adottságok A lelőhely Káltól nyugatra, Nagyúttól keletre fekszik, a Tarna és a Kígyós-ér közti sík vidéken.

3 A humusz

4 kötött, fekete, agyagos folyami öntéstalaj. A ma már sík területet keletről a Tarna folyó, nyugatról Kígyós ér majd a Tarnóca patak fogja közre. A mai felszínt alkotó kötött, fekete, agyagos öntéstalaj szárazabb időben a szántáskor nagyobb rögökre esik szét. A Tarna irányában, keletre a talaj egyre lazább, világosabbá válik, majd homokos, iszappal kevert lesz a Tarna egykori folyóágyának közvetlen közelében, a rendszeres áradásoknak kitett sávban. A Kompolt, Kistéri 14. lelőhelyen jól látszott, hogy a fekete öntéstalaj az avar kor után került a felszínre egy vagy több nagyobb áradás alkalmával, ugyanis ebből a talajfajtából a régészeti objektumok betöltésében vagy azok felső betöltési szintjén nem volt még vékony réteg sem. A szántott, fekete öntéstalaj alatt 35-40 cm-re jelentkezik a szürkésfekete szubhumusz. Az altalaj sárga, márgás, agyagos, a mélyebben fekvő részeken 2-10 cm átmérőjű tufarögökkel kevert.

5 A mélyebbre ásott kutaknál meg lehetett figyelni, hogy kb 150-200 cm-en már jelentkeztek ezek a tufarögök. Ez a talajsturktúra jellemző a szomszédos 13. és 15. lelőhelyekre is.

6 2. Növényzet Ma a terület intenzív mezőgazdasági müvelés alatt áll, csak a földutak mellett van pár fa és kisebb bozótos. A 14. és 13. lelőhelyet elválasztó földút nyugati oldalán kiöregedett, hiányos fasor húzódik. Egy elpusztult fa helyét is feltártuk ebből a fasorból. Ennek betöltése igen sötét volt, néhol még a fa elszíneződése is látszott. Színe lényegesen eltért a korábbi elpusztult növényzet foltjaitól, amelyek szürkésfekete, kevert betöltésődésüek voltak. Az elpusztult növényzet helye rendszerint köralakú foltként jelentkezett a nyesésben, de a bontás során a mélyedés alja és oldala eltért a mesterséges objektumokétól, ugyanis helyenként laza volt, ahol a nagyobb gyökerek az altalajba fúródtak. Volt néhány olyan fahely is, ahol egy-egy szórványos lelet került a természetesen kialakult mélyedésbe. Az egykori növényzetről igen kevés az információnk. A -20/-30/+330/+310 koordiná-