Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
A bronzkori lelőhely értékelése (Gogáltan, Florin)
AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 173 1. Ovális testű, rövid, egyenes nyakú és peremű fazék (16. tábla 17). Ezek az edények hasonlítanak az amphorákhoz, de peremük sokkal szélesebb. Ma úgy tudjuk, hogy ez a típus ritkán fordul el a Makó-Kosihy-Caka kultúrában. 3 3 2. Enyhén ívelt peremű, kónikus nyakú, néha apró bütykökkel díszített fazék (16. tábla 13, 15). M 3. Enyhén ívelt peremű fazék, a peremből kiinduló füllel 3 5 (16. tábla 7.), vagy az edény vállán levő füllel 3 6 (17. tábla 2.). Ugyanez a típus fül nélkül is előfordul (17. tábla 8). 4. Rövid, egyenes nyakú fazék, peremén bütyökdísszel 3 7 (16. tábla 8, 10). 2.2. Amphora A gödörből (7. obj.) előkerült edény töredéke tartozik valószínűleg ebbe a típusba (16. tábla 11). Az amphora igen jellemző a MakóKosihy-Caka kultúrára, mind telepről, mind pedig sírból gyakran kerül elő. 3 8 2.3. Tál A Kompolt-Kistér lelőhelyen előkerült tálak magassága 4,7 és 12 cm között, szájátmérőjük 10 és 30 cm között mozog. Néhány típusuk jellemző a Makó-Kosihy-Caka kultúrára. Ezek a többé-kevésbé ívelt, enyhén behúzott peremű tálak 3 9 (16. tábla 1, 3; 17. tábla 1). Másik gyakori típus az enyhén ívelt, befelé megvastagított peremű tál, melyhez rövid nyak, kónikus test járul 4 0 (16. tábla 2). Szintén gyakoriak az enyhén ívelt peremű, rövid nyakú és hosszított S-profilú tálak (16. tábla 4, 6). Ezek mindegyike lehet díszített vagy díszítelen. 4 1 A legjellegzetesebb ezek között a kónikus, belső díszes és üreges, hengeres talpú tál (17. tábla 3 a-b). Ennek a típusnak a leírása, eredete, tipológiája, elterjedése stb. már számos elemzés tárgya volt, ezért itt nem térek ki a részletekre. 4 2 Tény azonban, hogy már korábban is megjelent és földrajzilag szélesen elterjedt ez az edényforma. A Makó-Kosihy-Caka horizontban, együtt a Somogyvár-Vinkovci kultúrával, vezérformának számít ez a tálfajta. Azonban a díszítési technika azonossága és a minták hasonlósága ellenére (háromszögek, rombusz), a mintakombináció dtérő. A 2. sír táljának legjobb analógiája Északnyugat-Erdélyből, Csomaköz-Tökös (Ciume§ti- Bo§tanarie) lelőhelyről ismeretes. 4 3 2.4. Bögre Kompolt-Kistéren két bögrefajta különböztethető meg. Mindkettő a 2. sírból származik: egy rövid nyakú, ovoid testű, peremből kiinduló és a váll alatt csatlakozó fülű típus 4 3 (17. tábla 4), és egy enyhén ívelt peremű, bikónikus, éles hasitörésű típus (17. tábla 5). Ez utóbbi nem annyira a Makó-Kosihy-Caka, hanem inkább a szomszédos Somogyvár-Vinkovci kultúra jellemző típusa. 4 5 2.5. Orsókarika Egy, valószínűleg fazék oldalfalból másodlagosan kialakított orsókarika került elő az ásatáson (16. tábla 18). Noha a Makó-Kosihy-Caka kultúrára általában jellemző az orsókarika, 4 6 az ilyen, másodlagosan, edény oldalfalból kialakított változat analógiáját nem ismerem. 2.6. Díszítés A Makó-Kosihy-Caka kultúra edénydíszítési technikája nem változatos: ismerik a bekarcolt, bevésett díszt és a rátett, plasztikus díszítést. 47 Leggyakoribb a seprűdíszítés (16. tábla 9, 17; 17. tábla 8). Ezzel a technikával az edény testét díszítették. 4 8 A vésett díszítésmód az ún. Furchenstich-technikával készült, és a 2. sír belsődíszes tálján fordul elő (17. tábla 3. a-b). A plasztikus díszítést a bordadíszek és a bütykök képviselik. A bordadísz nem nagyon gyakori a kultúrában. Itt azonban előfordul függőleges, 4 9 ferdén feltett 5 0 és zeg-zug vonal mintás formában is az edény felületén, 5 1 a perem
