Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

AZ UJKOKORI LELŐHELY ERTEKELESE Bánffy Eszter 1. Telepszerkezet, sírok A Kompolt 14. lelőhelyen feltárt 74 újkőkori objektum jelentős méretű települést sejtet. Különösen akkor, ha az objektumok elhelyezkedése alapján feltételezzük, hogy az autópálya nyomvonala az egykori falunak inkább a szélét érte, és a telep központja attól délre húzódott. Az objektumok sűrűsödése, az újkőkori teleprészlet még akkor is kivehető, ha a területen feltárt többi, későbbi korszakokból származó beásás alaposan megbolygatta a neolitikus település szerkezetét. Eszerint a legintenzívebb telepnyomok a 97,15-től a 97,21 km-es szakaszon, tehát mintegy hatvan méter hosszan estek a nyomvonalon feltárt részre. Ettől keletre még két kisebb foltban voltak újkőkori objektumok, a 97,26 km és a 97,30-31 km magasságában. Az objektumok között sajnos nem akadt ház. Ez a tény is utalhat arra, hogy a feltárás a telep központját elkerülte, és inkább az udvarokon, a „kertek alján" használt szabadtéri tűzhelyek, ott ásott munka-, műhely- és agyagnyerő gödrök kerültek napvilágra. Ez utóbbiakat természetesen később szemétlerakóhelynek használták: ezek a leggazdagabb objektumaink, mint pl. a 26/99. gödör. Egy település szerkezetét, orientációját legjobban a házak tájolásából lehet megmondani. Ez ebben az esetben nem nyújt segítséget. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy általában a házak tájolásához, illetve a házak melletti, azokkal párhuzamos gyalogösvényekhez igazodott a munka- és hulladékgödrök nagyobb része is. Minden bizonnyal ez a tendencia fejeződik ki abban, hogy a legintenzívebb objektumok foltja világos északnyugati tájolást mutat, sőt, mintha a 20., 249/287., 125., 115., 131., 132., 121. stb. objektumok egy ilyen északnyugati irányú út, kitaposott ösvény mentén helyezkednének el. Ezek alapján feltehető, hogy a település házai is északnyugati tájolásúak lehettek. Ez az irányultság egyébként gyakori a Kárpát-medence vonaldíszes telepei esetében.

1 A lelőhelyen nyolc újkőkori sír is előkerült. E sírok esetében a mellékletek mellett - ha voltak - a keltezésben a zsugorított helyzet, néhol a vörös okker használata és az egységes tájolás játszotta a fő szerepet. A sírok minden esetben észak-déli tájolásúak voltak. Vélhetőleg ez a tájolás összefüggött a kompolti település többi objektumának tájolásával - de nem csak azzal. A sírok észak-déli tájolása általános hagyomány lehetett a kései vonaldíszes csoportok temetkezésében.

2 Az egyik sírban nem maradtak meg a csontok, itt az észak-déli tájolású sírgödör és a spondylus-mellékletek alapján történt a keltezés. A sírok mindegyikéről megállapítható, hogy a település legszélén fekszenek. Négy sír, a 209-es, a 178-as, a 250-es és a 28-as egészen marginális helyzetűnek tűnik. Ezeket a halottakat a falu észak-északkeleti szélén kívül temették el. Ugyanígy az 54-es és a 286-os sír is a településen kívül, északi, ill. északnyugati irányban fekszik. A telepen belül csak egy sír került elő, a 22/254-es számú. Az észak-déli tájolású sírgödörből három spondylus kagylóból készült gyöngy került elő. Az ásató Vaday A. értelmezése szerint itt a sírt egy másik, szintén vonaldíszes korú gödör metszette (ez volna eredetileg a 22. obj.). Ez akár időrendi problémákat is okozhatna. Ebből a gödörből azonban nem származott neolitikus leletanyag, és az alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy nem is számít az újkőkori objektumok közé. A település egészéről el lehet tehát mondani, hogy az újkőkori objektumok egyike sem metszi egymást. A Vaday Andrea és munkatár-