Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

142 BÁNFFY E. sai által a helyszínen megfigyelt rétegtani leírásokból kitűnik, hogy objektumon belüli rétegződést vagy másodlagos beásást egy esetben sem tapasztaltak. Ugyanakkor - és ez már a leletanyag kiértékelésekor történt megfigyelés a különböző objektumok leletanyaga sem ad arra alapot, hogy régészeti módszerekkel megfogható horizontális strati gráfiára gyanakodjunk, vagyis arra, hogy a gödrök és sírok nem mind egykorúak. Mindezek alapján a Kompolt 14. lelőhelyen előkerült újkőkori teleprészietet egy nagyobb kiterjedésű, északnyugati tájolású középső neolitikus falu északi peremterületeként kell értelmeznünk. A falu egyrétegű volt. Leletanyaga egységesen az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának kései szakaszába keltezhető. Erre a fázisra, mint ismeretes, a különböző területi csoportokkal élénk kapcsolatok és leletanyagbeli keveredés jellemző. 2. A leletanyag 2.1. Kerámia 2.1.1. A kerámia anyaga. Mind a házikerámiára, mind a díszkerámiára jellemző a pelyvás soványítás. A pelyva az égetés során természetesen elég, lenyomatát azonban otthagyja az edény anyagában: legjobban látszik ez a törésvonalon, de az edény felszínén is - simítástól függően jobban vagy kevésbé - kivehető. A durva kidolgozású, nagytestű edényeket általában kizárólag pelyvával soványították, kivételesen társulhatott ehhez meglehetősen nagyszemű, durván őrölt cserépzúzalék, és kivételes esetben apró, csillámos kavics. A házikerámiához tartozó edények színe vöröses, sárgásvörös vagy barnásvörös. A finoman iszapolt, jól égetett, vékonyfalú díszkerámia pelyvás soványításához majdnem minden esetben homokos soványítóanyag társul. Ezt minden esetben meg lehet figyelni, ugyanakkor a vékonyfalú edények törésvonalában, és különösen a fényesre polírozott felszínen néhol igen nehéz észrevenni, volt-e szerves soványítóanyag az edény agyagában. A díszkerámia színe általában szürkésbarna, sötétbarna vagy sötétszürke. 2.1.2. Edénytípusok A vonaldíszes edények kései csoportjainak edénytípusai kis eltéréssel megőrizték az AVKalaptípusokat. A kerámia-típusbeli különbséget csupán néhány edényforma gyakorivá válása (pl. a kis, bikónikus, festéktartó edényé), vagy éppen néhány típus ritkulása (pl. a csőtalpas edényeké) jelenti. A fiatal AVK-hoz képest a Tiszadobi, Bükki, Szilmegi és Szakáiháti jellegzetességeket mutató edényeket elsősorban a díszítésmód alapján lehet elkülöníteni. 2.1.2.1. Házikerámia 2.1.2.1.1. Hombár A tárolóedények között is csak a legnagyobb edények sorolhatók e kategóriába. Néhány jellegtelen oldaltöredék mellett mindössze hét perem-, váll- vagy aljtöredéket tartalmaz a leletanyag. Ezek mindegyikének közös jellemzője, hogy igen vastagfalúak, néha a 2 cm-t is meghaladja falvastagságuk. Színük különböző lehet, vörösessárga, sárgásszürke vagy szürkésbarna. A hatalmas edények szájátmérőjére jellemző, hogy egy esetben elérte a kb. 60 cm-t, két esetben pedig a 72 cm-t! Porózus, rosszul égetett anyagukat minden esetben pelyvával, egy esetben a pelyva mellett homokkal és három esetben is a meglehetősen ritkán előforduló, durva szemcsés kerámiazúzalékkal soványították. Ez a soványítási technika tehát kivétel nélkül csupán kiegészítette a pelyvás soványítást. A hombárok között egyaránt előfordul a hengeres nyakú (26.-99. obj., 3. tábla 7; 62. obj. 4. számú leírás), és a tölcséresen kihajló nyakú típus (26.-99. obj., 3. tábla 22; 131. obj. 9-es számú leírás). Mindkét típus közös jellemzője azonban, hogy a vállon az akár hengeres, akár tölcséres nyak alatt közvetlenül ujjbenyomásos lécbordadíszt helyeztek el. Az egyik hombár peremét körömmel vagdosott dísz borítja. Más díszítést nem alkalmaz-