Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

A lelőhely és az ásatási módszer leírása (Vaday Andrea)

10 VAD AY A. ták illetve a -20/-10/+295/+310 koordináták által határolt területen lehetett dokumentálni nem jelenkori, mélyebb gyökérzetű növényzet nyomát. Az első régióban neolit-kori objektum a környező területen nem volt. A másik régióban egy avar ház kivételével az összes objektum szarmata kori volt. Miután a környező négyzetekben elég nagy a szarmata objektumok száma, feltűnő, hogy azokban a négyzetekben, ahol a növényzet nyomai látszottak, nem volt objektum. Ez talán arra utalhat, hogy a római korban itt kisebb liget húzódott. A feltárt felületen másutt nem látszott ilyen ligetnyom, így feltehetően a neolitikumban, majd az avar-korban mélyebb gyökérzetű növényzet nem borította a lelőhelyet. 3. Vízjárás, éghajlati változás A történeti természetes környezetre utaló jelenség volt a +10/+270/+235 koordináta pontok által határolt területen. Itt a nyeséskor egy nagykiterjedésű, fekete, vizes betöltődéses amorf folt rajzolódott ki, amely a feltárási felületen túlnyúlt északi irányban. A betöltődés alja egyenetlen, természetes képződmény, a mélyedésben az iszaplerakódásban kissé sötétebb vagy világosabb alaktalan elszíneződések jelentkeztek. Ezekben néhol neolit, szarmata és avar edény- és állatcsont-töredék, valamint igen aprószemű patics volt. A foltok nem ugyanazon a szinten jelentkeztek, ami arra utalt, hogy a mélyedés hosszabb időn át iszapolódott, mosódott be. A mélyedés alsó fél méterének betöltődésében semmiféle régészeti anyag nem volt, csak elvétve néhány kisrágcsáló csont. Mindez arra utalt, hogy az egyébként igen alacsony (10-30 cm magas) kiemelkedésekkel tagolt sík területen fekvő mélyedésben nagy esőzések, esetleg áradások után bemosódott a környékéről a talaj és a hulladék, de a lakosok is használták a hulladék lerakására. A fekete betöltődésben több helyen barnás-feketés 5-15 cm átmérőjű csomószerű rögök voltak, ami a vizes mélyedés hajdanvolt elmocsarasodását jelezte. Ez a vizes, elmocsarasodott bemosódás jól illusztrálta az éghajlati változásokat. Ugyanezt lehetett megfigyelni Gyoma 133. feltárásakor is.

7 A felületen ugyanis volt egy időszakos vízjárás a neolitikum idején. Ez lassanként kiszáradt, a római korra már elkeskenyedő vízjárás feltöltődött meder-részébe ástak ugyanis be objektumokat, köztük kutakat. Az avar-korra a vízjárás végleg feltöltődött és megszűnt, mert az avar gödrök egy részét már a kiszáradt és feltöltődött mederbe ásták be. Kompolt 14. lelőhelyen ugyanezt a változást lehetett megfigyelni, az őskőkor időszakában nem került anyag a vizes mélyedésbe, a római-korban még megvolt, a nagyobb esőzések során bemosódott szarmata anyag erre utalt. Az avarkorra azonban már teljesen megszűnt. A felszínén jelentkező pár szórvány cserép fedettsége nem tért el a felület más helyén megfigyelhető avar szórvány fedettségétől. Kompolton is látszott az éghajlati változás. A neolitikum idején volt a legnedvesebb a terület. A vizes, mocsaras mélyedés a feltárt részen kb. 1700 m

2 felületet borított el. A bemosódásban csak egy helyen volt szórványos neolit anyag. A római-korra a mélyebb vizes rész a szárazabb időszakban mintegy 400 m

2 felületre csökkent, a fennmaradó nedves, de már csaknem teljesen feltöltődött részben több helyen volt másodlagosan bekerült szarmata anyag. Az avar-korra csak az északnyugati részen volt már egy alig 100 m

2-nyi vizes mélyedés. 4. A feltárási módszer Az autópálya középvonalán először kitűztük a koordináta rendszer nyugat-kelet irányú tengelyét

8 és a déli illetve északi feltárási határt. Ezen belül indult meg a gépi humuszolás.

9 A ládás scraperek a középvonaltól délre és északra egy-egy sávban dolgoztak, a középvonalnál 0,5 cm széles, hosszanti tanúfalat hagyva, a földet pedig a tervezett feltárási felület két hosszanti oldala mellett deponálták. Miután a