Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Fülöp Lajos: A gyöngyöspatai nyelvjárás hang- és alaktani sajátosságai

A főbb hangtani sajátosságok bemutatása mellett utalnunk kell az egyes realizációs változatokra és megterhelésükre, valamint azokra a hangkapcsolatokra, amelyek olykor még ma is fellelhetők. A patai nyelvjárásra hangtani szempontból a zárt ë általános használata jellemző (csëpp, sëpër, velë). Emellett gyakran előforduló hangeszköz a nyílt hosszú ë (ën, ßl près) és az ó, ő, é helyén fellépő záródó kettőshangzó (báróu, időü, kéik). Mint említettem, tipikus jelenségnek számít az í-zés (Jelesig, penisz, kukoríkol, törviny, vőfüy stb.) Mértéke az itteni nyelvjárásban viszonylag erős. (A jelenség a továbbiakban még külön vizsgálatot igényel.) A mássalhangzók közül az ly jelentkezik fonématöbbletként (akadály, lyány, pályinka). Hangyáltozások, hangtani törvényszerűségek. A község nyelvjárásában a hosszú ú, ű helyén (szóvégen) olykor ó, ő fordul elő, vagyis nyíltabbá válás következik be (gyűsző, keserő, koszoró), hangsúlytalan helyzetben viszont megtalálható a zártabbá válás is (embereket, magos, Pestrül). A váltótövü főneveket a második szótagban rendszerint rövid hangzóval ejtik (fonal, kötél, szemet). Magánhangzó után és mássalhangzó előtt az / gyakorta kiesik, és pótlónyújtás következik be (elindút, főd, ótás). Ennek éppen ellenkezője - intervokális helyzetben - az / megkettőzése (figyellëm, kerüllő, vasalló), de kettőzésnek lehetünk tanúi a c, es, j, ly, s, sz végződésű szavak birtokos személyjeles alakjaiban is (fortéllyá, gyútóssa, tüzelőjje). Szintén gemináció jelentkezik az ilyen esetekben: helyénn, osztënn, télënn. Főként idősebbek és nők nyelvhasználatában olykor erős hasonulás tapasztalható (mëffog, méhhal, mévvót, bossó, nyess, salló), ugyanakkor viszont a -val, -vei határozórag v-je nem hasonul (házval, kötísvel, uramval). Feltűnő az / és ü hangok előtt a d, l, n, t palatalizált ejtése (alyig, elmënnyi, iityi, pegyig, tetyü), és sajátos jelenség a hangátvetés is (csana v. csanál, 'csalán, esiejt 'selejt', pétlóreum 'petróleum').