Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Fülöp Lajos: A gyöngyöspatai nyelvjárás hang- és alaktani sajátosságai

A laktani jelenségek A gyöngyöspatai nyelvjárás alaktani sajátosságai közé tartozik - főként idősebbek és nők ejtésében -, hogy a rövidebb igealakok múlt idejét előhangzó nélkül képezik (ett, itt, nyitta, sütte), az érdemelni, fürödni, söpörni típusú igék múlt ideje pedig így alakul: érdemiettük, fürdött em, söprötte. A t végű igék használatában gyakorta előfordul a felszólító mód jelentkezése kijelentő közlésben (majd aratás után felszántsuk aszt a kis fődet, ezek mindég olyan nagyra tartsák magokot, sose tanítsa még főznyi a lyányát). A jelenség oka bizonyára az lehet, hogy a felszólító forma hangsúlyosabb, határozottabb jelentésű, de a beszélő pedig igyekszik hathatósan kifejezni magát. A kijelentő mód helyetti felszólító mód persze a kevésbé tudatos köznyelvi beszédben is gyakori. Itt azonban már-már nyelvjárási jelenségnek minősül. A névszók ragozása terén - különösen az idősebb generáció - elhanyagolja a ragok végső mássalhangzójának ejtését, azaz gyakoriak a -ho, -hé, -hö, -bú, -bű, -tú, -tű típusú megoldások (vasútho, mesterbe, szőlőhö, vározsbú, erdőbű, iskolátú, ményitű). A -vá, -vé eredményhatározói rag v nélkül és magas magánhangzós formában ma már viszonylag ritkán jelentkezik (elbizakodotté lett, halotté vát, lóé vátozott). Ezekben az esetekben - történeti szempontból - a magas magánhangzós változatok az eredetiek, s a jelenséget megőrzött régiségnek minősíthetjük. A mai köznyelvi alakokban a v betoldása már újabb fejlemény, amely hiátustöltő hangból lett a határozórag első elemévé. Az említett nyelvjárási jelenség mellett eredményhatározói funkcióban találkozhatunk a nak, -nek ragos megoldással is (/edzőnek nevesztík ki). Az ilyen esetekben azonban többnyire állapothatározói vagy célhatározói funkció vegyül az alapalak jelentésébe. Különösen érdekes, bár ma már ritkább a melléknévi felsőés túlzófok /<?r-alakjának használata (letnagyobb, letrosszabb, letësletszëbb).