Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

Severus, Vágner János, Dok Simon, rosental Herman János, Smalombach Mihály, Smitt Vilhelm János, Horn János, Csép Simon János, Stork Albert, Smalombach Lajos, Smalombach Jakab, Lánttron György János, Polyák Jakab, Perevély Kiss István, Csojnar István, Priskai Ádám, Degré János, Zólyomi Lukács. A lakosságról Az előző fejezetben ismertetett összeírások neveit vizsgálva kitűnik, hogy Hevest magyarok, németek, szlovákok, oláhok lakták a XVIII. század első harmadában. A tényleges lakosságon belüli arányukról nincs megbízható adatunk. Közös jellemzőjük azonban mégis volt, mégpedig az, hogy valamennyien katolikusok voltak. Hitük gyakorlására a török időket is átvészelt, bár romos templom állt a rendelkezésükre. A hevesi plébánia története a XIV. századig vezethető vissza, ekkor szerepelt először a pápai tizedjegyzékeken. A Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt valamikori gótikus, háromhajós templom újjáépítését 1718-ban határozták el, amikor a törökök kiűzése utáni első plébánosuk, Sebestyén György elkezdte munkáját a városban. A katolikus papnak a közösségben való megjelenése - ami a törökök elvonulása után csak 33 évvel következhetett be - konszolidáltabb korszak kezdetére utalt. Az anyakönyveket is ettől az időponttól kezdték el vezetni, továbbá a plébánosi szolgálat ekkor vált folyamatossá. Heves plébánosai a XVIII. században 1718- Sebestyény György 1718-1722 Kálmán János 1722-1726 Szántó Imre 1726-1730 Vagner József 1730- 1731 Fel ich Keresztény 1731- 1732 Riederer György