Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

17321738 Grugber József 17381747 Furtényi János 17471749 Strabó János 17491752 Gyarmathy György 17521757 Kracker Ignác 17571783 Nagy Gábor 17831784 Fischer István 17841792 Szentirmay István 17921801 Bosnyák Mátyás A közösség lelki vezetőinek nevét nyomon tudtuk követni. Viszont az oppidum lakosságáról nehéz volt információt szerezni. A tényleges lakosságra vonatkozó adatokat a XVIII. század második felében fognak majd csak gyűjteni, az anyakönyvi - születési, házassági, halálozási - kivonatokat vizsgáltuk meg ezért 1718 és 1724 között, valamint az összeírásokat, és Bél Mátyás és mások leírásai alapján próbáltunk meg képet alkotni a közösség lakóhelyéről, életéről, szokásairól. Legelőször a várost mutatjuk be Bél Mátyás segítségével, aki Heves 1730-as állapotával ismertet meg minket. Heves valamikor virágzó mezőváros, az egész megye szemefénye, ma viszont elhanyagolt, szegényes falu. Sík határát erdők övezik, legalábbis délről és nyugatról bokros helyek, itt-ott magas tölgyek találhatók. Madarak, nyulak nagy tömege él itt. A határ része mezőség, hatalmas széles síkság. A lakott belterületen itt is, ott is feltűnnek még az egykori jeles épületek romjai. E régi épületek közül ma már csak a Szent János templomnak szilárd anyagból szépen megépített falai állnak. Ezek a templomfalak nemcsak azért figyelemre méltóak, mert a város régi fényét mentették át az utókorra, hanem azért is, mert helyreállíthatók nem nagy költséggel. A házak száma különösen édeskevés, ezeket is szétszórtan, rendszertelenül építették oda, ahol lakójának éppen tetszett. A Popovics földesurak a templommal szemben, kelet felé épített háza nagyszerű kertjével dísze a falunak, de az épület romosodik, a kertet nem gondozzuk, pedig annak idején bécsi módra szépen, eléggé