Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Nemes Lajos: Szlovákok XVII-XVIII. századi Heves megyei betelepedésének vázlata
1672-ben a törökök és a rácok, 1678-ban pedig a kurucok és a labancok potyázásai 4 . Ezek a támadások többnyire nem jelentettek teljes pusztulást, mivel a veszélynek kitett falvak lakosai ekkorra kialakították menekülési útvonalaikat, s a veszély elmúltával viszszaköltöztek eredeti lakóhelyiikre. Gazdasági téren is alkalmazkodtak az állandó vészhelyzethez, és a lakosság megélhetésének alapvető forrásává az állattenyésztés vált. A török hódoltság korabeli pusztuláshoz hasonló népességcsökkenés következett be a visszafoglaló harcok időszakában is. Már 1686. június 19-én felsőbb parancsban utasították az 1569-től egyesült- Heves és Külső-Szolnok Vármegye alispánját, hogy haladéktalanul intézkedjék arról, hogy akik az Eger körül lévő falvakban laknak, családjukkal és összes marhájokkal költözködjenek ki onnan, és húzódjanak Szepes vagy más felvidéki megyékbe, ahol biztonságot találnak 6 . 1686-ban ennek és a hadak járásának eredményeképpen, Gyöngyöst és Gyöngyöspatát leszámítva, a megye összes települése lakatlan volt 7 . 1687. december 17-én a török katonaság és családtagjaik kivonultak Eger várából és a városból, s végetért Heves megye történetének török hódoltsági korszaka. Kezdetét vette az a hatalmas migrációs folyamat, melynek eredményeképpen a következő évtizedekben benépesültek a megye jelenleg is lakott települései. A lakosság vándorlásának két formája ismeretes, az egyik a spontán jobbágy vándorlás, a másik pedig a szervezett földesúri telepítés. Az előbbi a jobbágyok egy része esetében a szabad költözési jog kihasználásán alapult, a szabad költözési joggal nem rendelkezők esetében pedig a jobbágyszökések formájában valósult meg. A megyébe bevándorlásra csábította a Felvidék lakosságát a parlagon heverő földek nagy mennyisége és a kezdő évekre biztosított adómentesség, ugyanakkor kényszerítő erőt jelentett számukra a volt 4 SOÓSImre, 1955.6. 5 Magyar törvénytár 1569. 611. 6 SZEDERKÉNYI Nándor, 1891. III. 180. 7 SOÓS Imre, 1955. 6.
