Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Nemes Lajos: Szlovákok XVII-XVIII. századi Heves megyei betelepedésének vázlata
Királyi Magyarország viszonylagos túlnépesedése, a bányák kimerülése és bezárása miatt a megélhetési lehetőségek romlása. Elsősorban magyar anyanyelvűek, kisebb mértékben szlovákok, németek és csekély létszámú román telepiedért be. Egerben a visszafoglalást követően jelentős török eredetű „újkeresztény" és délszláv „rác" lakosság maradt 8 . A hódoltság utolsó évtizedeiben a nemesi vármegye megerősítette befolyását a török uralom alatti, de kettős adózású területeken, s egyre expanzívabban próbált beleszólni a települések életébe, nyíltan csorbítván a török földesurak érdekeit. Előadásomban a szlováksággal foglalkozom. Betelepedésükre már a török kiűzését megelőzően 1680-ból van az első adatunk. Ekkor a Heves és Külső Szolnok vármegyével közvetlenül határos Nógrád vármegye területéről költözött be néhány család, mégpedig Tarnócról Gyöngyösre, Salgótarjánból Hortra és Fülekpüspökiből Tarra. A török hódoltság megszűnése után a következő évekből vannak adataink a felvidéki vármegyék szlovák anyanyelvű településeiről Heves megyébe való betelepedésről: 1690-ből még mindig csak a szomszédos Nógrád vármegyéből van adatunk szlovák betelepedésre, Salgótarjánból Dormándra, Brezováról Ecsédre, Karancsberényből Gyöngyöstarjánba, Ceredről pedig Hortra és Istenmezejére. Az ezt követő években meggyorsult a migráció és a következő három évtized szinte minden évéből van adatunk szlovák családok Heves megyei betelepedéséről. 1692- ben a Kishont megyei Klenócról Domoszlóra és Kápolnára, Orlajtörékről Karácsondra; 1693- ban a Nógrád megyei Csákányházáról Nagybátonyba, Felsőesztergályból Atkárra; 1695-ben a szintén Nógrád megyei Gácsfalváról Nagybátonyba, Tőrincsről Pásztora, a (Nagy)Hont megyei Csákóéról Gyöngyösre; 1969-ban a (Nagy)Hont vármegyei Berencsfaluról Pásztora, a Gömör megyei Gesztesről Pétervásárára; 8 SUGÁR István, 1974.67.
