Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Petercsák Tivadar: Erdei foglalkozások, famunkák a mátrai szlovák falvakban
lános 12 , feltételezhető a mátrai hagyományok e területről való származása. A begyújtás előtt kihúzzák a középső karót, és az így keletkezett üregbe az előző boksákból kikerült, félig elszenesedett fadarabokat, hlavinkákat, csürköket (curki) dobálnak. Parazsat beöntve is begyújthatták a boksát, majd az akna száját befedték. A tűz felülről terjed a boksa alja felé. Egy nyolc köbméteres boksa két nap és két éjszaka ég, s eközben folyamatosan „vezetni kell a tüzet." A gya-korlott szénégető a füst színéről és szagáról megállapíthatja, mikor ég a boksa normálisan. Ha a füst kék színű, akkor sok az égéshez szükséges levegő. Ilonkor meglocsolják a boksát, és még földet is szórnak rá. Ha a füst fehér és rendkívül büdös, akkor kevés a levegő. Ilyenkor megnyitják a boksát védő földréteget. Égés közben - amikor a boksa kezd összeesni - a szénégető egy létrán többször felmegy a tetejére és doronggal, lapáttal körüldöngöli. Ha már a boksa alsó pereménél füstölgött, az volt a biztos jel, hogy szénné égett a fa. Ekkor vette kezdetét a lefojtás (haseniá), amihez az előző égetésből visszamaradt szénport, földet vagy poros szenet használtak. Amikor kiégett a boksa, óvatosan kell kibontani, nehogy lángra lobbanjon az egész. Szénvonóval lehúzzák az elszenesedett földet, majd gereblyével (hrctble), villával (vidli) és falapáttal (drevena lopatd) bontják szét. A szenet gereblyével a boksa köré karikába húzzák és figyelik, nem izzik-e fel valamelyik. A szén akkor van jól kiégve, ha kagylós törésű és csengős hangú. A mátraszentimrei szénégetők az 1940-es évek végéig jórészt maguk értékesítették a faszenet. Gyöngyösön 1795-ben 7 krajcár helypénzt szedtek a szeneskocsiktól, 1818-ban pedig az ispotályon túl engedélyezték részükre az árusítást 13 . A faszenet még századunk első felében is nagy mennyiségben igényelték az ezzel működő cséplőgépek, malmok és darálók, illetve a kovácsmesterek. A városokban a kalaposok, szabók és pékek mellett a háztartások is zsákszámra vették a vasalószenet. Gyöngyösön a Sólymos felől a 12 Blanka CHÁTALOVÁ 1985. 110-111. 13 PETERCSÁK Tivadar 1984. 492.
