Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Petercsák Tivadar: Erdei foglalkozások, famunkák a mátrai szlovák falvakban
városba vezető utat Tótok útjának nevezték, mert erre jöttek be lovasszekereikkel a szlovák szenesek. „Szenet vegyenek!" kiabálással hívták fel magukra a figyelmet. A szlovák lakosú falvakban szlovákul kínálták portékájukat „Uhl'e kúpt'e! Uhl'e kúpt'e!" A szenet zsákban rakták a szekérre, és útközben zsákszámra vagy tányéros mérleggel kimérve kilóra is adták pénzért. Gyöngyösön az 1950-es években a TÜZÉP sarkánál álltak meg szekereikkel, és a városiak odamentek vásárolni. Gyöngyösön kívül eljártak még a Jászságba is, ahol gyakran terményre cserélték a faszenet a malmok, darálók tulajdonosaival. Egy mázsa búzáért, árpáért két mázsa faszenet adtak, a kukoricára viszont 1:1 arányban cserélték. A gabonát általában a gyöngyösi malomban őrlették meg és a liszttel tértek haza. így próbálták beszerezni a család élelmezéséhez szükséges nyersanyagokat. A két világháború közötti évtizedekben tavaszi munkaalkalom volt a cserhántás. Mátraszentlászlóról még Putnokra is eljártak cserhántani. A mátraszentimreiek e munkára használt szlovák kifejezése: dubini lúpahia. A csertölgy (dub) kérgét májusban lehet a legkönnyebben leválasztani, mert ekkor még élénk a nedvkeringés. A cserhántáshoz kisfurészt (malá pilka), kisbaltát (mala baut 'icka), bitófát (tlúp) - egy méter hosszú, karvastagságú rúd -, bunkót (bunkov) - kb. 25 cm hosszú, egy darabból kifaragott fabunkó -, slisszer (siccer) - fémből készült, fanyelű hasítószerszám - használtak. A cserhántók (lupacári) a nagyjából méteresre vágott cserfa ágakat a földbe vert bitófa tetején a bunkóval jól végigverték. így a kéreg meglazult, majd a slisszerrel hosszában végighasították. A lehántolt kérget csomókba rakva megszárították, s így vették át a kereskedők 14 . A famunkához, fafaragáshoz minden mátrai faluban értettek, de a faeszközök készítéséről elsősorban a szuhahutai (mátraalmási) szlovákok híresek. Észak-Magyarországon a gömöriek mellett csak 14 KOPPÁNY János 1987.
