Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Bakó Ferenc: A szlovák népi építkezés sajátosságai a Mátra alján
te ismeretlen és hegyoldalt jelent, Trenyina szántóföld, Sipkás szlovákul Sipkov (Markaz), Szajlán pedig Dregoly szántóföld, Ulyiszkó kaszáló, Penyaskó legelő, pást; Mátraszentimrén Rovjenka szántóföld, Kopanyica domb, Vröh-kút. Előfordult, hogy a belterülethez hasonlóan a határ egy-egy részét a birtokos családról nevezték el: Kisnánán Bartizalova, Domoszlón Orecsina, Balocska a magyar származású Balog család tulajdona. Néhány faluban a határnevek történeti eseménnyel való kapcsolata gyanítható, mint a tanyák esetében: Kisnánán Perlaki tanya, Úsztató tanya, Domoszlón Balpüspöki, Tarjánka, Dormánd, Mátraszentimrén Hucke luki, magyarul Hutások rétje, ma István rét, Panske luka uradalmi rét. A Mátra-vidék szlovák népi építkezését kevés történeti forrás, de inkább a néphagyomány és a ránk maradt régi épületek vizsgálata, megfigyelése útján lehet ismertetni. A kezdeti időkre nézve általános az, hogy a telepesek néhány évig csak földkunyhóban laktak, s azután építkeztek, amint ezt S zaj Iáról 1744-ből hírül adták. Állandó lakásuk is fából, sövényből készült, a módosabbaké boronafallal. Ilyen lehetett 1782-ben Kisnánán a lelkész, a tanító és a harangozó háza. Kisnánán és Domoszlón maradtak meg korunkig megfigyelhetően olyan faházak, amelyek hátsó szobája vagy kamrája azonban fonott falú volt. Az építőanyagok között igen korán megjelenik a kő és annak is gömbölyű, vízben görgetett formája, aminek alkalmazását régebbi középületeknél figyelhették meg, mint a kisnánai várnál. Kisnánán és Markazon már az 1800-as évek elején építkeztek így, megelőzve a környék magyar falvait, ahol a földesúr ezt akkor még nem engedélyezte. A szlovákoknál a vályogfal később terjedt el, inkább döngölt vagy vert falakat emeltek. A ház tetőszerkezete általában szarufás-kakasülős volt, egyedül Kisnánáról ismerjük, elbeszélés nyomán, az ágasfás-szelemengerendás szerkezetet. Általános volt a nyeregtetős ház, oromzata régebben sövényből, de a múlt század második felében ennek he-