Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Bakó Ferenc: A szlovák népi építkezés sajátosságai a Mátra alján

lyét a díszes deszka oromzat foglalta el. Az oromzat szlovák neve scsit, styit, vagy csit, magyarul fúrfal vagy förgát. Az oromfal alatt a vízvezető gerendák végeit Markazon pirosra festették, a vakolt véghomlokzat díszítő tagozatait pedig Kisnánán kékre, amint ezt a környék magyar falvaiból is ismerjük. A homlokzatot díszítő kő ablakkeretek korán megjelennek a szlovák házakon: Kisnánán 1842-ben, Domoszlón 1868-ban. A közeli Sirok kőfaragóinak munkáit, az ablakkereteket, a tornácoszlopokat is átveszik 1900 körül (Kisnána, 1907). A szoba-konyha-kamra alaprajzi elrendezés nem különbözik a magyar falvakétól, csupán a megnevezések változnak: hizsa-kuhinya-komora (Kisnánán); prenya hizsa—pitar-mala hizsa (Markazon); velki hizsa-kuhinya-komora (Domoszlón). A hagyományos tüzelőberendezés az északról hozott típus, a belől-futős kürtőskemence volt, de ennek emlékét már csak Markazon és Szajlán lehetett megtalálni. Markazon még a kürtődugó szlovák nevére, a lámám is emlékeztek. Ez a kemencetípus a múlt század közepén átadta helyét a kívülről fűthető, szabad kéményes búboskemencének. A gazdasági épületek között a legfontosabbat, az istállót 100— 200 éve a lakóház végén, vele egy fedél alá építették. Kivételt képez Kisnána, ahol az istálló a falu szélén elterülő kertekbe került, mégpedig az alföldi formában: a padlás nélküli ólban tüzelni is lehetett. Kisnánán ezt a típust konyicának nevezték, a házzal összeépített típust pedig Domoszlón kolicnak, Markazon pedig magyarul istállónak. Régi és hagyományos gazdasági épületforma Domoszlón a jómódú család istállója, s ebben egy fedél alatt fészer-csienya, istálló-hliev és kamra-komora volt. Domoszlón és Markazon ezt az egész sort egy fedél alatt a lakóházzal szembe, az udvar másik oldalára építették és neve istálló volt.