Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)

Pálosné Nagy Rózsa: Népi vadfogási módszerek Heves megyében

akasztják föl a hurkokat. A biztos siker érdekében csalogatónak ennivalót, nyúlnak lucernát, a madaraknak magvakat szórnak a hurkok elé és mögé. Hevesvezekényi adatközlő mesélte, hogy a vad váltóján petrencerúdra erősítette a hurkokat úgy, hogy azok átfedjék egymást, s szembenézzenek a vad járásával, s a rúd két végét fához kötötte. A hurkok elé és mögé lucernát szórt, hogy biztos legyen a siker. Amikor a nyúl megette az egyik oldalon lévő lucernacsomót elindult a másik oldalra, de közben a feje beleakadt a hurokba. Volt olyan eset is, hogy egyszerre két hurok is megfogta. Az így felrakott huroksor igen eredményes volt, mert két hurok között nehéz úgy átsiklani, hogy az egyikbe bele ne akadna. A szőlőkben karókhoz erősítették a hurkot, volt eset, amikor a karó mindkét oldalára -jobbra és balra is - kirakták a hurkot. A lépőhurkot leginkább a madarak tőrbecsalására használták. Néha deszkalapra helyezték a hurkokat úgy, hogy a deszkába szögeket vertek sűrűn egymás mellé, és ezekre erősítették a lószőrből, vagy rézdrótból készült hurkokat. A deszkát úgy rakták le, hogy annak felszíne a földdel egy szintben legyen, azután teleszórták magokkal magát a deszkát, de a környékét is. A madár kapirgál ás, szemelgetés közben belelépett a hurokba, s minél inkább igyekezett a lábát kiszabadítani, annál jobban szorult a hurok, sőt idegességében a fejét kapkodva még az is beleakadt a hurokba. A kirakott hurkokat minden nap ellenőrizni kell. Általában hajnalban, vagy holdvilágos éjszakán vizsgálják meg, a zsákmányt összeszedik, s a hurkokat visszaigazítják. Adatközlőm mindig csak annyi vadat fogott, amennyi a konyhára kellett. Az eladást azért nem kockáztatta meg, mert nagy volt a lebukás veszélye. Ajándékozni sem nagyon ajándékozott, legfeljebb olyannak, akiben feltétel nélkül megbízott. A tilalmi időre mindig vigyázott, azt betartotta, s ha csak tehette, fácántyúkot nem fogott. A hurok széles körben elterjedt, igen eredményes szerszám volt azok kezében, akik figyelmesen, a vad viselkedésének ismeretében használták. A vadfogók, akik - szenvedélyből, vagy szükségből, de mindenképpen - szívesen fogták a vadat, hihetetlenül sokrétű, ötletes módját eszelték ki a vadfogásnak. Az illegális vadfogók többsége végtelen szívóssággal, de az íratlan törvények szi-