Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)
Pálosné Nagy Rózsa: Népi vadfogási módszerek Heves megyében
futott, „körbeszaladta" a téglát úgy, hogy futás közben szűkítette a kört, s mikor megfelelő távolságra ért kb. 2-3 m-re a téglától, eldobta a botot. Az évek során kitapasztalta, hogy a legeredményesebb időszak a tavasz és az ősz és akkor is a sáros, esős idő. Ilyenkor ugyanis a nyúl a lábára ragadt sár miatt nem tud olyan gyorsan fölugrani, illetve elszaladni. Adatközlőm nagybátyjával, aki a két világháború között híres botolója volt a környéknek, történt meg az alábbi eset. Egyik alkalommal botolás közben (1937-ben) elcsípték a csendőrök, s Gyöngyösre, a Városházára kísérték, ahol tiltott vadfogás vétségével átadták a bírónak. A bíró helyszíni szemlét rendelt el, mert fogalma sem volt erről a vadászati módról. Befogatott a hintóba, s a csendőrök kíséretében kihajtottak a határba. A nagybácsi a bakon ült a kocsis mellett, s feszülten figyelte a szántást. Amikor megpillantotta vackában a nyulat, szólt a kocsisnak, hogy lassítson, de ne álljon meg, mert a nyúlt a hirtelen beállt csendre felfigyel és idő előtt elszalad. Lelépett a bakról, „körülszaladt" a nyúlon, s mikor 2-3 mére megközelítette, hirtelen megállt. Ebben a pillanatban a nyúl - veszélyt érezve - fölugrott a vackából, de a mi emberünk sem volt rest, megfelelő rátartással repítette a botot. Még két nyulat ütött ki ezzel a módszerrel, azután elvették tőle a nyulakat és a botot, s a csendőr büntetésként fenéken rúgta. Azzal engedték útjára, ha még egyszer rajtakapják, ennyivel nem ússza meg. A nyúlütők között volt olyan is, aki bot helyett kővel próbálkozott, de ez igen nagy pontosságot igényel, nehéz eltalálni a vadat, ezért nem terjedt el. A botolás a vad elejtésének csak egyik, a legősibb, s egyben a legprimitívebb formája. Ennél valamivel fejlettebb eszköz a hurok vagy tőr, melyet Európában évszázadok óta széles körben használnak. Jeles néprajzkutatók - Gunda Béla, Korompay Bertalan igen részletesen foglalkozott a hurkok fajtáival, azok elterjedésével és összehasonlító vizsgálataival. Én a most Heves megyében, közelebbről Nagyfuged és Hevesvezetékény, illetve ezen települések környékén még ma is gyakorolt hurokkal való vadfogást igyekszem bemutatni. A leggyakrabban használt hurokfajta a lépő (fekvő) és a fojtó (álló) hurok. Mindkettő lehet egyszerű - ebben az esetben csak egy