Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)

Pálosné Nagy Rózsa: Népi vadfogási módszerek Heves megyében

Az egyik legrégibb vadfogó eszköz a hurok, melyet az apró madaraktól a nagyvad elejtéséig rendkívül változatos módon és méretben használtak. Elterjedése és használata nagyban függött a gazdasági viszonyoktól. Heves megyében is előszeretettel alkalmazták és alkalmazzák még ma is a különféle elejtési és vadfogási módszereket, természetesen nagy titokban. Erről leginkább az erdőben és a határban (szőlőkben) talált hurkok árulkodnak, melyek száma az utóbbi időkban újra elszaporodott. Az aktív vadfogás kategóriájába tartozó egyik ősi módszer a nyúlütés, mely a megyében Hevesvezekény és Nagyfüged környékén igen elterjedt volt. Mindössze jó szem, jó reflex és egy bot kellett hozzá. A nyúlütő bot hossza 0,75 cm és 1 m között van, vastagsága az egyik végén 3,5 cm, míg a másik végén 2,5 cm. Amennyiben a bot mindkét vége egyforma volt, úgy az egyik végére nehezéket, általában ólmot tettek a nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Szántás idején használták előszeretettel, mikor megborozdoltak, vagyis az eke már nyomon járt (az első kihúzott barázda után), figyelték hol vackol a nyúl. Amikor dobásközeibe kerültek, hirtelen a nyúl felé fordulva eldobták a botot, mégpedig úgy, hogy az forogva, a föld felszínével párhuzamosan repült a levegőben, s a kiugró nyulat úgy fültövön találta, hogy az menten felgurult. Ha véletlenül célt tévesztettek (ami elég ritka volt), ott volt kéznél az üsztöke, s azt dobták utána. Ezzel a módszerrel évente 20-30 nyulat is sikerült elejteni. A nyúlütést Nagyfugeden botolásvídk. nevezik. Adatközlőm, aki maga is sikeres botoló hírében állt, apjától, nagybátyjától leste el a fortélyokat, tanulta meg a nyúlütést. A jó botolónak ismerni kell az állat szokásait. A nyúl a vackában lapulva ül a hátsó lábán, ugrásra készen. A szemei a fej kétoldalán helyezkednek el, ezért a két szemmel való látás fogyatékosan működik, amit a botolók kihasználnak. A botoláshoz, mint említettem botot használnak, ám adatközlőm inkább a lovasgereblye fokát részesítette előnyben. Ez 75—80 cm hosszú, 9-10 cm vastag vas, melynek egyik vége karomszerűen hajlott. Gyerekkorában otthon az udvarban gyakorolta a pontos célzást. Rajzolt egy nagy kört, közepébe egy téglát tett, majd bizonyos távolságból neki-