Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)
Petercsák Tivadar: A mátrai erdőhasználat sajátosságai
1872-ben adták ki a városi erdők kezelési módjára vonatkozó szabályrendeletet. Az 592 hold bükköst és tölgyerdőt 60 éves vágásokra osztották be. A szálas törlgyerdő 70 éves vágásokra van beosztva, melyből évente 82 holdat vágnak ki. Szabályozták a favágás és faeladás idejét is. A fakitermelésnek az erdészeti szabályok értelmében a késő őszi és a téli időszakban kell történnie. A kivágott fát a következő év április 24-ig el kell szállítani, mert a későbbi szállítás tönkreteszi a friss hajtásokat. A vágásokban hét évig legeltetési tilalom van, a második hét évben pedig csak a juhok legelhetnek a területen. 14 év után azonban teljesen felszabadul az erdő a legeltetési tilalom alól. A bükkös erdőben minden második héten szerdán engedélyezik a szél által kidűtött fák összeszedését és saját használatra való hazahordását. Ezen túl az erdész javaslatára alkalmanként kijelölnek egy területet, ahol hetenként kétszer szabad a száraz gallyak szedése. A város legszebb erdejét, a Szálast tilalom alatt tartják. Innen szerzi be a város a hidak építéséhez szükséges fát, és innen biztosítják a tűzvész által károsult szegények épületfáját 20 . Ezt a szabályozást azonban a város lakossága nem tartotta be, s a városi erdész 1885-ben rögzített tapasztalata szerint naponta 500 ember is kijár az erdőre fáért. Nemcsak nappal, de éjjel is hordják a fát és gyakran az élő fákat is levágják vagy kiszárítás céljából bevágják 21 . Az erdőre járók közül sokan a faizás útján nyert fát rendszeresen értékesítették a gyöngyösi piacon, holott ezt a fát csak saját szükségletre hozhatták volna. A száraz tűzifát háton, taligán és lovaskocsival hordták az engedélyezett időpontokban, illetve lopva a tilalmazott időszakokban is. A gyöngyösi szegényebb férfiak egy sajátos teherhordó eszközt, a krosnyát használták a száraz gallyak hazahordására. A lécekből összeállított, szegekkel és csavarokkal megerősített, téglatest alakú teherhordó eszköz kb. 60 cm hosszú, 28 cm széles és 70-80 cm magas. Vászonból készült két kantárral köthették a hátukra, amely egy 40 cm széles deszkalaphoz volt évente csak egyet termeljenek ki. PENYIGEY Dénes, 1980. 184-185. 20 HML. Gyvl. XCV/31. 21 HML. Gyvl. C/6.
