Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

(pl. Szuhahuta, Sirok, Bélapátfalva, Mikófalva), ezek azonban vaskosabbak, durvább kidolgozásúak és kevésbé díszesek. A másik jellegzetes bútordarab, amiről talán a legtöbb publikáció is megjelent és legjobban felgyújtott; a kiváló faragók kezén létrejött, áttört díszű munkák: csuklós támlájú lócák, padok és székek, melyek „palóc bútor" néven vonultak be a köztudatba. Lelőhelyüknek sokáig csak Nógrád megyét tartották, főleg a Karancs vidékéi. Az igaz, hogy innen maradt fönn a legtöbb - mesterhez is köthető - munka, de származási helyük nagyobb körhöz kapcsolódik. Ismertek ilyen darabok többek között Észak-Nógrádból, az Ipolymentéről, Rimaszombat környékéről, sőt Dél-Gömörből, pl. Hármáéról is, mintahogy ez Sz. Holló Valéria 1942. évi iparmű-kiállítási katalógusából is kiderül. A palóc vidéken használatos asztalos bútorok már kevésbé feldolgozottak. Úgyszólván teljesen hiányoznak a korai példányok, a múzeumok főleg a XIX. század második feléből, illetve a századfordulóról származó darabokat őriznek. Nehéz a helyi stílusok kialakulásának folyamatát megvizsgálni, bár a múzeumban őrzött darabok alapján néhány asztalos-körzet képe kirajzolódik. A. palóc .terűiéi, nyugati, részén komáromi készítésű bútorokkal is találkozunk. A megmaradt darabok zöme azonban gömöri (rimaszombati), miskolci és egri asztalos centrumhoz köthető, s van egy olyan csoport, mely feltehetően Losoncon készült. A Palócíoldön használt, illetve itt készült kerámiák kérdése is még kutatásra vár. A múzeumi darabok tanúsága szerint legtöbb a gömÖri kerámia, emellett igen nagyszámú a mezőtúrról származó edény, s csak ezután következik Gyöngyös, Pásztó, Eger, Tiszafüred, Mezöcsát és több más kerámiaközpont. Malonyay Dezső a palóc vidék agyagmüvességét földrajzilag 3 nagy csoportba osztja: murány-vidéki, gács-környéki és mezőkeresztesi, megjegyezve, hogy közbe még sok apró fazekashely esik. Külön részt szentel a kábán kerámiának, mely Észak-Magyarországon igen jelentős volt. Az utóbbi években több munka tisztázta az itt található kerámia-központokat (csak néhány példa: Füvessy Anikó tiszafüredi, mezőcsáti; Vida Gabriella gönci, ónodi kutatásai, vagy Bodó Sándor miskolci fazekasságra vonatkozó cikkei). A Gyöngyös-Pásztó-Eger nevével jelzett kerámia-stílus még fehér folt.