Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

Községünk területe folyamatosan lakott volt a vaskorban is (i. e. 1.100—i. e. 12.). Borovszky szerint kora és késő La Tène-kori anyag került innen a Nemzeti Múzeumba: nyílcsúcsok, edények, ékszerek. A római korban (i. e. 12—i. sz. 433) szarmata települések voltak a Téglaházparton, a Davida-major mellett, a Midon-alján a Homokosnál, a mai hatvani vasúti pályaudvar (akkor még boldogi) határterületén. Posta Béla 1894—95-ben végzett ásatásakor sok szarmata sírt feltárt, megtalálta a Csörsz-árok egyik részét is a MÁV 646-649-es szelvényének építésénél. Római temetkezés és leletanyag került elő ugyanakkor az Ujvárytanyánál. Borovszky említi, hogy hasonló korú, igen becses arany ékszerek kerüllek a Nemzeti Múzeumba Boldogról: függők, gyöngyök, arany szíjvég, ékköves aranygyűrű, vésett antik onyx, ezüst fibula, aranysodronyos fülbevaló, színes paszta-gyöngyök. A népvándorlás korából (i. sz. 433—896) csak avar sírokat találtak 1973-ban a Brindzán, a sóderbánya szállítószalag-tornyának az alapozásánál. A sírok anyagát dr. NagyÁqjád régész tárta fel. A honfoglalástól 1544-ig Borovszky a község határában talált aranyleletet még a rómaiaknál említi, de az aranyszíjvég, a színes paszta-gyöngyök inkább a népvándorlás korára mutatnak. A magyar honfoglalókra utaló leleteket (település, sírok) nem találtunk eddig. Boldog első magyar települése viszont előkerült. A Zagyva bal partján, alig 50 m-re az ókori telep helyétől, a homokbányából került elő egy sövénytemplom és a körülötte lévő sírkert. 1971. június 11-én véletlenül jutott tudomásomra, hogy a kotrógép épületmaradványokat és sírokat talált a boldogi Brindzán. A helyszínen egy 9-10 m hosszú sövénytemplom romjait találtam, amelyben összevissza dobált, karddal lemészárolt fériak, nők, gyermekek csontvázai feküdtek. A csontok között X1I--XIII. századi kerámiák voltak. A templomba menekült lakosságot megölték, később az elpusz-